Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
Hasztalan fáradozás? „Ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél“ (Ézs 49,4). Napjainkban divatos kifejezés a „sikerélmény“. A siker lendületet ad a további munkára, a kudarc lehangol, elkedvetlenít. Isten szolgálatában is eljuthat az ember arra a pontra, hogy azt mondja: Hasztalan fáradoztam, hiába pazaroltam erőmet, semmi eredményét nem látom. Imádkoztam sokat valakiért, valamiért, de nem adta meg az Úr. Mennyi szívességet tettem, jótéteményt tanúsítottam emberekkel szemben, akik hálátlanok, és nem vált javukra, amit értük tettem. Mennyiszer szóltam Isten Igéjét, bizonyságot téve az Ő megváltó szeretetéről - és semmi eredmény nem látszik. Mit mond nekünk Isten ebben a lelkiállapotunkban, helyzetünkben? Ne gondolkodj ezen, hanem engedelmeskedj Uradnak. »Ezt mondtam, ezt gondoltam magamban: hasztalan fáradoztam« - szól Isten szolgája az Igében. A tépelődés, töprengés, magunkba-merülés láttatja hivatásunkat túl nehéznek, kérdésesnek, kilátástalannak, egészen odáig, hogy legszívesebben szögre akasztanánk az egészet. Ebbe a tépelődésbe őszülünk bele. Isten válasza: ne tépelődj, töprengj, hanem indulj el és dolgozz, végezd a rád bízott küldetést! Táguló felelősségérzettel - mindenkiért! Istennek célja van velünk. Szánk legyen hasonló az éles kardhoz (Ézs 49,2), hogy bizonyságtételünk szívekbe hasítson, szétválassza az igazat és hamisat; hegyes nyíllá tesz, hogy szolgálatunk célba találjon, messzire hasson, Isten számára foglyul ejtsen. Szolgáiban önmagát akarja megdicsőíteni: tükrözze minden megnyilatkozásuk Uruk dicsőségét! Egyre szélesebb körben nyerjenek meg lelkeket az Úrnak. »Pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig« (6. vers). Ne tépelődjünk rajta, hanem álljunk készen a szolgálatra, tovább! Ha mi az eredményt keveseljük - О a hűségünket kevesli. Kálvin mondta: »Ne törődj sikereddel vagy sikertelenségeddel. Végezd munkádat hűséggel, mert ez kedves Isten előtt!« Az eredmény Isten dolga. Az О gondolatai mások, mint a mieink. Vetés, ültetés a földmíves dolga - aratás, szüret Isten kezében van. Látszólagos eredménytelenség után adhat Isten csodálatos eredményt. Ábrahám mondhatta: hiába indultam el a hit úján, otthagyva rokonságot és hazát, míg öreg korában meg nem született a megígért fiú. Keresztelő János mondhatta: hiába tettem az Eljövendőről, Isten Bárányáról a Jordán partján bizonyságot, itt sínylődöm mégis Heródes börtönében - míg meg nem kapta Jézus üzenetét: »A vakok látnak, a sánták járnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik.« Ha magunk gondoljuk el, hogyan kellene Istennek cselekednie ilyen vagy olyan esetben, akkor csalódni fogunk. Minden másként történhet, mert Isten gondolatai mások, mint a mieink. S nézzük a legnagyobbat: Isten Szenvedő Szolgájának, Jézus Krisztusnak pályafutását, akire végső soron ez az ézsaiási prófécia rámutat: »Szolgám vagy . . . Pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig!« Jézus megbízatása volt: népek világosságává lenni. Útja nem felelt meg a mi elképzeléseinknek, vágyálmainknak. Sikerélmény? Jézus útja tragédiának, katasztrófának látszik. Szolgálat, szenvedés, tűrés, megaláztatások sora. Nem értékelték, elfordultak Tőle. Úgy látszott, a kereszten mindennek vége; tökéletes sötétség borult arra, akinek a világ világosságává válni volt a hivatása. Úgy tűnt, hogy mindaz, amit mondott és tett, értelmetlenné vált. Volt-e a világon látszólag nagyobb csőd, teljesebb kudarc, mint Jézus keresztre feszítésekor? Egy csodálatos élet példamutatása, jótéteményei, tanítása végén minden tanítványa szétszóródik, csak el6
