Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám

Jan. 21. Már felutaztam nyugatra, Kisumu közelébe, és átvettem új iskolámat. A hely­ség neve Bukulunya, a törzsé marogoli, a nyelvé luragoli. . . Két hete vagyok itt és már dolgozom: tanárokat állítok be, tandí­jat szedek, beszerzem az iskolának, ami kell, és vasárnaponként prédikálok . . . Február 11. Nincs semmi magánéletem, a munka rengeteg. Néha éjszakázom. . . Én csak bibliaismeretet tanítok, de emellett sok adminisztrációt végzek. Igyekszem az aka­démiai színvonalat emelni, vagyis felügye­lek a négy afrikai tanító munkájára . . . Február 29. Az iskolához költöztem. Egész nap gyermekzaj van, ami engem nem zavar, mert szépen, kórusban számolnak, afrikai gyermekdalokat tanulnak, vagy a futballjá­­tékokhoz „hajráznak”. 600 elemista és 60 középiskolás növendék van. A sok munka és a poros utak ellenére is jó az egészségem és a kedélyem is, hála Istennek. A lelki munkára is jut idő. Vasárnap olyan helyen prédikáltam, ahol a vendégek között sok pap volt. Örömmel vették a szolgálatot. . . Március 12. Nagyon szép ünnep volt itt. Hét iskolából jöttek keresztyén diákok. Külön­böző egyházak fiataljai is voltak itt, zász­lókkal, dobokkal. A szolgálatok nyomán többen megtértek . . . Április 14. A múlt héten egy tanyára men­tem prédikálni, s ott sátorban aludtam. Nagy eső volt, de jó kis sátram nem ázott be. Nagyon kedvesek voltak, pedig elég idegen vagyok itt, még nem értem a luragoli nyel­vet. Mikor eljöttem, adtak egy dobozt, tele tojással . . . Április 30. Imádkozom, hogy az iskola ne álljon le! Most kukoricaliszt-hiány van Ke­nyában, s az embereknek nincs pénzük tandíjra. Lelkierőért is imádkozom, mert a szünidő után mindig kicsit nehezemre esik nekivágni a sok feladatnak, problémának. Nehéz, hogy itt semmire sincs pénz és semmi nincs jól megszervezve. De jó, hogy vár a kis otthonom a dzsungelben, s még jobb, hogy vár az Úr, aki velem van . . . Sikerélmény Barázdás arcotokról fény ragyog s rátok villannak hálás szemek? Szorongatják a kezeteket? Utatok fénylő diadalmenet? Hátrálnak szavatokra démonok? Ne ennek örüljetek, öntelten, hivalkodva - hanem annak, (hálásan, titkon, csendben) -hogy neveitek a mennyben felírva vannak. S. J. Ha nem is írok, sokat gondolok rátok. A szép új gitáromon is játszom esténként és énekelek az angyaloknak - meg a szomszé­doknak. Még az éjjeli őr is dúdol hozzá, ha ismeri az éneket, és a kutyám ugat az egyen­lítői fényes holdsütésben ... A könyveim, amik megérkeztek, szintén sok örömöt és bölcsességet adnak, amikor elmélkedem hosszú estéken az Úr dolgain . . . Május 24. Igen sok eső esik, ilyenkor nem tudok sehová menni. Mindenütt sár van, pici a ház és nagyon agresszívak a bennszü­löttek, akik zsúfoltan laknak és a föld miatt veszekednek. Dehát majd itt is kisüt a nap . . . Péntek reggelenként istentiszteletet kezdtem el az iskolában. A lányok örültek, a fiúk meg voltak lepve, de majd megszok­ják. Ok templomba se járnak, rájuk fér .. . Leveletek is megjött. A Biblia mellett a levél a legnagyobb örömöm ... Ne küldjétek sok magnószalagot, nincs hová tenni. Ne felejtsétek el, hogy az egész házam akkora, mint otthon a kis garázs . . . Június 30. Tegnap nagyon elfoglalt vasárna­pom volt, csak este mentem a templomba, a végkimerülés határán. De jó volt pihenni és meditálni a drága Igén. Július. Tegnap számoltam össze: 69 tanuló van s egyet visszakapunk őszre, így 70. Van azonban sok szegény a diákok között, akik viszont kimaradnak a nyáron, mert úgy kezdték az évet, hogy nincs senkijük, aki fizetne értük. Ezekért sokat szomor­­kodom . . . 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom