Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
FIATALOK LEVELEZNEK a barátságról Kedves Karcsi! Nehéz ezt a levelet írnom. Őszintén szólva, csalódtam benned. Régi barátság köt minket össze a gimiből és azóta, hogy egy evangélizáción döntöttünk Jézus mellett. Akkor még közelebb kerültünk egymáshoz. Annyi közös program, kirándulás, tanulás, jó beszélgetés van már mögöttünk! Mennyi közös imádságra és szolgálatra emlékezhetünk vissza mind a ketten. A barátságot én mindig úgy képzeltem, hogy törődünk egymással, megbeszéljük problémáinkat, s főleg: számíthatunk egymásra, ha baj van. Ezt látjuk a Bibliában is: „Jobban boldogul a kettő, mint az egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik felemeli a társát” (Préd. 4,9-10). - „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik. Van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Péld 17,17 és 18,24). Talán nem tudtál róla, de sokáig voltam súlyos beteg. Ez idő alatt felém se néztél. Fontos dolgokat szerettem volna veled őszintén megbeszélni. írtam neked, nem feleltél. Voltam nálatok, amikor jobban lettem, de nem találtalak otthon. Az ott hagyott üzenetre füled botját sem mozgattad. Ez már igazán fájt, ezt nem hittem volna rólad. A gyülekezetből is rég elmaradtál. Mi van veled? Vasárnap, ha csak lehet, gyere el az ifjúságira, ott találkozunk, utána beszélgethetnénk. A régi barátsággal várlak és üdvözöllek Laci CSAK ŐT KÖVETNI Ki emberre tekint, szíve előbb-utóbb merő seb. Nagy tévedéseim más követéséhez fűződnek. Hány zsákút, mennyi kár, hiába-harc meredt mögöttem! Csak Öt követni már póz nélküli, őszinte hittel! F. L. Karesz komám! Ugye klassz volt velünk múlt vasárnap? A strand, a mozi meg a presszó! Csak kár, hogy aztán leváltál, mert a java még csak aztán jött! A csajok is sajnálták, hogy úgy eltűntél. Azt hittem, túl vagy már azokon a dedós gátlásaidon, amelyekből sikerült volna félig-meddig kinevelnünk. Jövő vasárnap Jocóéknál házibuli lesz. Arra már várunk! Hozz magaddal jó magnószámokat. Ha nem jössz, nem vagy igazi haver. Szia! Frici * Kedves Laci! Ha neked nehéz volt írni, nekem még nehezebb. Azóta, hogy leveledet olvastam, nagyon szégyellem magam, mert elsősorban nem is hozzád, hanem közös Barátunkhoz lettem hűtlen. Úgy látszik a kettő nagyon összefügg. Éppen leveled győzött meg arról, hogy Jézus mégsem lett hozzám hűtlen. Legjobbkor írtál, hogy észretéríts. Vasárnap, ahogy írtad, találkozunk. Kérlek bocsáss meg. Én is a régi barátsággal köszöntelek, Karcsi ■k Kedves Frici! Mikor leveledet megkaptam, nagyon elszégyelltem magam. Emlékezz, mikor Kovácséknál találkoztunk, arról beszéltem neked, hogy megismertem egy boldogabb életet, mert megismertem Jézust. Te erre csak nevettél. Arra gondoltam, ha többet beszélgetünk, te is elfogadod és megtapasztalod Jézus szeretetét. Most látom csak, mióta közétek járok, mennyire eltávolodtam én magam is Jézustól. Az igaz, hogy jókat szórakoztunk együtt, de belül valahogy mégis úgy éreztem, ahogy az Ige mondja: „Nevetés közben is fáj a szív." Sajnos, minél inkább lettem a haverod, annál kevésbé voltam igazi barátod. Azzal, ahogyan viselkedtem, tulajdonképpen megtagadtam Jézust, az igazi Barátot. Mert Ó mondta: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek” (Jn 15,13). Vasárnap a gyülekezetben leszek. Továbbra is szeretettel gondolok rád, és a jövőben igazi barátod szeretnék lenni. Karcsi 26