Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
natikus ellensége, sertésáldozatot mutat be a szentséges oltáron Kr. e. 168- ban, Ábrahám, Dávid és Salamon áldozati oltára helyén. S mindez mintegy 300 méterre attól a helytől, ahol most állok. * Heródes, a későbbi betlehemi gyermekgyilkos, nagy pompával átépítteti Zorobábel templomát. Tízezer munkás dolgozik rajta 46 esztendeig, Kr. e. 19- től Kr. u. 27-ig, tehát Krisztus nyilvános fellépésének első esztendejéig (Jn 2, 20). Ezer pap tanulta ki a kőműves mesterséget, hogy a szentek szentjében a szükséges kőműves munkát elvégezzék, s ily módon a szentek szentjét papi kezek állítsák helyre. A templomtér északi szélén felépítették az Antónia erődöt (31-ben Kr. e.). Ekkor a templomtér olyan — aranyból és márványból készült pompás épületeivel, templomával és várkastélyával —, mint valami pompás hellénista-orientalista Akropolisz. „Mint egy naptól bearanyozott, hófödte hegycsúcs“ — ahogy Josephus Flavius, az apostolok kortársa leírta. Boldog édesanyát látok, aki fiát hozza, hogy bemutassa a templomban. Anna, a prófétaaszony és Simeon, Isten őszhajú szolgája, dicsérik az Urat. Megkezdődött a Messiás korszaka. Tizenkét évvel később, pontosan ugyanott egy fiút látok. Körülötte ősz tanítómesterek. Almélkodnak mindnyájan. „ ... nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom.“ Húsz esztendő telik el. Valaki szent haraggal telve siet át a templomtéren. Megtisztítja a templomot, kiűzi belőle a kufárokat. Mikor illetékességét kérdezik, jövendő feltámadására hivatkozik „Romboljátok le ezt a templomot és három-nap alatt felépítem“ (Jn 2, 19). Nem értik. Három év múlva újra megtisztítja a templomot, amelyet Isten templomából latrok barlangjává változtattak (Mt 21, 13). És milyen áldott igéket szól a Megváltó éppen ezen a templomtéren! Itt mondta, hogy „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! — Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondta, annak belsejéből élő viz folyamai ömlenek" (Jn 7, 37—38). Itt, a templomtéren hirdette: „Én vagyok a világ világossága. — Én vagyok a jó pásztor. — A jó pásztor életét adja az ö juhaiért. — Az én juhaim hallgatnak a hangomra ... és én örök életet adok nekik“ (Jn 8, 12; Jn 10. 9. 11. 27—28). Itt, a templomtéren nyilatkoztatta ki: „Ha ti megtartjátok az én Igémet, valóban tanítványaim vagytok“ (Jn 8, 31) és „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" (Jn 8, 36). „Hozsánna a Dávid Fiának!“ — Jézus a keleti kapun át vonul be a városba, a mai „Arany kapu“ közvetlen közelében. Csak néhány száz méterre onnét, ahol most állok. A tömeg ujjong: „Áldott, aki jön az ür nevében!" Majd lélekben ott vagyok, amikor a legnagyobb csoda történt ezen a téren. A kárpit kettéhasadt, megnyílt az út a szentélyből a szentek szentjébe. A megváltás elvégeztetett. A templomtéren és a templomban, az ószövetségi kijelentés legszentebb helyén történik ez a csoda, amely jelképezi a Megfeszített diadalát a Golgotán. Ez az újszövetségi kijelentés legszentebb helye. A két szent helyet mindössze két kilométer választja el légvonalban egymástól. Újabb emberáradat a város keleti kapujánál, a mai „Arany kapu“-tól nem messze. Péter és János az „Ékes-kapudnál meggyógyítanak egy béna koldust Jézus nevében, és ezért fogságra vetik őket. Ez is a templomtér ormán történt, nem távolabb innen, mint 400 méternyire (Csel 3, 2; 4, 3). Tömegjelenet. Körülvesznek és meg akarnak lincselni valakit: Pált, Krisztus apostolát. De római katonák jönnek le Antónia várából, a templomtér északi szegélyéről, nem messze Betesdától. Az apostolt nem sikerül a tömeggel megöletni (Csel 21, 27—38). (folytatjuk) 127
