Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
BIBLIAI SZIMBÓLUMOK Arany = hit, hűség, igazság Míg az érc ítéletet (testet), az ezüst kiengesztelést (lelket), addig az arany hitet (vagy szellemet) jelképez. Gondoljunk csak lPét 1,7-re, ahol a hit próbáját az arany próbájához hasonlítja az apostol. A magát gazdagnak tartó, de langyos Laodiceának azt tanácsolja az Úr, hogy tőle vegyen aranyat, hogy valóban gazdaggá legyen. Az Ő - hit által velünk közölt és nekünk tulajdonított - igazságossága az egyetlen igazi gazdagság ezen a világon. Az arany nemcsak a hitnek vagy hűségnek és Isten igaz voltának kiábrázolója, hanem Isten maga a mi valódi és lényegbeli aranyunk és ezüstünk, azaz tulajdonképpeni gazdagságunk (Jób 22,25). Hit és hűség ugyanaz (vö. a görög »pistis«-t az olasz »fede«, a francia »foi« és az angol »faith« szókkal; a magyar nyelvben is közös a szótövük). Az arany az ember felől Istenre tekintve hitet, Isten felől pedig az emberre nézve hűséget jelent. Isten hűséges ígéreteiben; az ember viszont hittel fogadja Isten kijelentéseit. Salamon, Krisztus békességes uralmának ez a csodálatos előképe, maga készítette a templom valamennyi aranyedényét. A rézedényeket, amelyek, mint láttuk, az ítéletet ábrázolják ki, a pogány Hirámmal készíttette (lKir Milyen mély és drága az írás szimbólikája! Isten legsajátosabb és legbensőbb lényét tárja elénk. »Réz helyett aranyat hozok« - ígéri Isten Ézs 60,17-ben. Még szó szerint is nagyszerű kijelentés ez. Ha azonban ezen túl szellemi, képes értelemben vesszük, megértjük, hogy mindaz, amit most az ítélet rezének látunk, egykor átváltozik majd a hit és hűség aranyává. Milyen nagy és dicsőséges az az Isten, aki ilyet ígér, és azt be is teljesíti, mivel ó nem hazudhat. Hegy = Isten követe, szövetség A 121. zsoltárban, ebben a felelgetó zarándokénekben egyesek a hegyektől, míg mások az Úrtól, a menny és föld Teremtőjétől várják segítségüket (1. és 2. V.). A hit többet lát a hegyekben, mint csupán földből és kőből álló magaslatokat. Pál a Gál 4,25- ben azt mondja: »Hágár (a törvény jelképezője) a Sinai hegy«. Milyen merész értelmezés! Sínairól származott az angyaloktól adatott törvény átka (Gál 3,10). Mert a Sinai, magyarul csipkebokor, testesíti meg azokat a hatalmasságokat, melyek a törvény szövetségének közvetítői voltak (Csel 7,53; Gál 3,19b). Ezért tulajdonít az írás a hegyeknek olyan sajátságokat, mint az élőlényeknek. Hegyek látnak és remegnek (Hab 3,10), eltávoznak és megrendülnek (Ézs 54,10), szökdécselnek, mint kosok és juhok (Zsolt 114,4), és ujjongva énekelnek (Ezs 55,12; Zsolt 98,8). A hit számára ezek a bizonyságok többet jelentenek, mint semmitmondó keleti szóvirágok. Istennek sajátos fenyegetését halljuk a Jer 51,25- ból. Azt mondja: »íme ellened fordulok, romlás hegye, azt mondja az Úr, aki az egész földet megrontottad. Kinyújtom reád kezemet, levetlek a kőszikláról, és kiégett heggyé teszlek téged.« Ki ez a romlás hegye? Milyen félelmetes hatalma lehet, ha Isten tulajdon szava szerint az egész földet megrontja! Ez a hegy annak a kiábrázolója, aki az igazán, lényegéből kifolyóan' pusztító, a »mélységek angyalá«-é (Jel 9,11). A romlás hegyével szemben áll Isten hegye. Isten hegyéről Ézs 2,2-4-ben olvasunk drága üzenetet. A Krisztus, a kő, aki majd a korhadó világbirodalmakat szétzúzza, nagy hegyként tölti majd be az egész földet, amint ezt Dán 2,35-ben olvassuk. Isten igazságosságát, aki végül is nem más, mint Krisztus (lKor 1,30), a Zsolt 36,7 hegyhez hasonlítja. Isten Sión hegyét, Krisztust - jóllehet irigylik más, sok halmú hegyek - választotta magának lakóhelyül (Zsolt 68,16). Ha megértettük, hogy a hegyek gyakran Isten követeit és az angyali hatalmasságokat jelképezik, akkor világosabban értjük meg a Mt 17,20 és lKor 13,2-t. Ezek az igék akkor azt mondják nekünk, hogy hitünknek befolyása van a menynyei fejedelemségekre és hatalmasságokra, amit Pál apostol is tanúsít az Ef 3,10-ben. Akármilyen különbözőek legyenek is a hegyek, a hatalmasságok és mennyei világok, uralmak és fejedelemségek, egyszer majd mindnyájan újjongásban törnek ki Isten munkája és lénye láttán (Ézs 44,23; 49,13; 55,12), áldás árasztja el őket (Ám 9,13), és az Urat dicsérik és magasztalják (Zsolt 148,7-9). 119
