Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
Dr. Alfred Lechler TEDD IDEGEIDET ISTEN KEZÉBE (4) c) Türelmetlenség és hajsza Még van két tulajdonság, amely az ideges ember ismertetőjele: a türelmetlenség és a hajsza. Ezek egész különleges módon idézik elő az idegrendszer görcsös állapotát, amely a legkülönbözőbb zavarokban, mindenekelőtt a vérkeringési és gyomorpanaszokban nyilvánul meg. A türelmetlen - a bosszankodóhoz és az ingerlékenyhez hasonlóan - alapjában véve önző ember. Mindennek a lehető leggyorsabban kell megtörténnie, hogy kívánsága teljesüljön. Aki nem tud várni, csak azt mutatja, hogy mennyire akaratos. Istennel szemben is türelmetlen az ember, amikor nem tud várni imádsága meghallgatására. Hamar kész vagyunk az Isten iránti en gedelmességet felmondani, vagy könynyen kételkedünk az Ő szeretetében, ha segítségével megvárat. És milyen nagy akkor a kísértés, hogy az Isten által kiszabott várakozási időt önhatalmúlag megrövidítsük! Embertársainkkal szembeni türelmetlenségünk csak akkor szűnik meg, ha a saját akaratunkat halálba tudjuk adni és semmiféle méltánytalan követelményt nem állítunk fel másokkal szemben. Istennel szemben csak akkor tudunk türelmesek lenni, ha türelmetlenségünket az Ő kezébe tesszük, azaz: ha minden gondunkat bizalommal ráhagyjuk és reménykedünk az Ő kellő időben érkező segítségében. A hajsza szoros összefüggésben van a türelmetlenséggel. Türelmetlenségünket nem akarjuk-e sokszor azzal indokolni, hogy rohannunk kell, mert nincs időnk? És miért van olyan kevés időnk? Mert a sokféle elfoglaltságban vagy rohanásban felemésztjük az erőnket. Körülöttünk mindig nagy nyüzsgésnek kell lennie; célokat hajszolunk s nem érjük el azokat. Nem vagyunk képesek egy értelmes könyvet -de még a Bibliát sem - olvasni, és süketekké válunk Isten hangja iránt. Nagyon rászoktunk a hajszára, és általában semmit sem teszünk nyugalomban, még akkor sem, ha időt engedhetnénk magunknak. Még Isten országának munkása is könynyen beleesik ilyenjótás-futásba. Pál apostol tanácsa: »Áron is megvegyétek az alkalmatosságot!« Vagy Jézus szava szerint: »Cselekednem kell annak akaratát, aki elküldött engem, mert jő az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik.« Semmi kétség afelől, hogy Jézusnak és Pálnak rendkívül nagy munkát kellett elvégezni. Pál egyszer azt írja a korintusbelieknek: »Többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan.« Az alkalmatosság áron való megvételéről szóló szavaiban azonban semmiképpen sem akar a hajszára biztatni. Pál minden tevékenységéből árad az Istenben békességet talált ember jó illata. Minden levelét ezzel a kívánsággal kezdi: »Kegyelem néktekés békesség!« És lehetséges-e elképzelni, hogy Jézust hajsza töltötte be? Minden munkában, amely reggeltől estig elhalmozta Őt annyira, hogy gyakran még evésre sem volt ideje (Mk 6,31), mély békesség töltötte el szívét. Isten akarata az, hogy a keresztyén ember minden munkájában bensőleg nyugodt maradjon, ne legyen hajszolt. A hajsza nemcsak az idegek görcsét jelenti, hanem szellemi halált is, mert az agyonhajszolt embernek nincsen ideje Isten számára. Ezenkívül a hajsza ragályos betegség, mert az izgatott ember egész környezetét nyugtalanná teszi. Isten azt akarja ugyan, hogy időnket lelkiismeretesen használjuk ki. Különbség van azonban az idő kihasználása és a hajsza között. Ha az ember ura marad idejének, belső nyugalmát megőrzi. A hajsza boldogtalanná, türelmetlenné és ingerültté teszi. Itt is újból érvényes: tedd hajszádat 110
