Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
»Kicsoda vagy, Uram?« A tárzusi Saul kérdése bizonyos fölismerést tartalmaz. Azt, hogy az a valaki, akit ugyan még nem ismer a keresztyénüldöző: Úr (Küriosz). Ha azt kérdezzük: Kicsoda Jézus? - akkor erre a kérdésre lehet »hitetlen« választ is adni, azonban a »Kicsoda vagy, Uram?« kérdés föltételezi egyrészt Jézus valóságosságát, másrészt azt, hogy magunknál nagyobbnak tartjuk Őt. Aki idáig eljutott, annak is hosszú utat kell még megtennie a Mester nyomában, amíg Péterrel együtt azt tudja mondani: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia« (Mt 16,16). Most kérdezzük meg magunkat, akik igaznak valljuk a péteri igéket és Jézus Krisztust Megváltónknak tartjuk: Kicsoda ez a Jézus, a mi Megváltónk? - Úgy tűnik, hogy gyorsan és könnyen tudunk tökéletes választ adni. A jól csiszolt kánaáni nyelv szavai tolongnak ajkunknál: Isten Fia, a jó Pásztor, a hű Barát, az élet Kenyere, az áldott Orvos stb. Figyeljünk most Jézus szavaira (ahelyett, hogy csalhatatlan válaszokat gyűjtenünk, s tanári biztonsággal idézni kezdenénk a Bibliát): »Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya!« (Mt 11,27). - Még mi sem! Nincs a földön olyan tudós keresztyén, dogmatikus vagy éppen misztikus hivő, aki joggal állíthatná, hogy ismeri Jézus Krisztust. Nem, nem ismerjük! Tudunk róla egyetmást, olyan dolgokat, amelyeket jónak látott kijelenteni, de távolról sem mindent. (Az más kérdés, hogy nekünk éppen elég az az ismeret, ami elérhető Jézussal kapcsolatban!) Kíséreljük meg összegezni tudásunkat Péter apostol fölhívása jegyében: »Növekedjetek . . . Jézus Krisztusnak megismerésében!« (Pt 3,18). Válasz fogalmazására indít bennünket Jézus kérdése is: »Ti kinek mondotok engem?« (Lk 9,20). Megismerésünk eszköze a hit, forrása a kinyilatkoztatás. 1. Kezdetben volt az Ige Az Ószövetség és a János szerinti evangélium azonos jelentésű szavakkal kezdő' dik. A héber »résit« és a görög »arché« a mindenség (menny és föld = kozmosz) kezdetére utal. A világnak (a teremtett világnak) s benne az embernek (mint teremtménynek) van kezdete. Erről a kezdetről beszél lMóz 1,1 és Jn 1,1: »Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet - Kezdetben volt az Ige.« A világ egyszer, a kezdetben jött létre, a téridő kezdetén. A mindenség esetleges. Ezzel a valamikor nem létező világgal (és emberrel) áll szemben az Örökkévaló, a Teremtő, Isten. A »kezdetben« már volt az Ige. A mindenség »születésekor« már létezett Krisztus, az Isten Fia. Képzeljünk magunk elé egy végtelen egyenest. Jelöljünk meg rajta egymáshoz közel két pontot! (Elképzelés helyett rajzolhatjuk is). A mindkét irányban végtelen egyenes Isten örökkévalóságát ábrázolja. A két pont közül az első tér-idő világunk kezdetét, a másik a végét. Az első pont a kezdet, a második a vég. Amikor az Úr Jézus azt mondja, hogy Ő az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, akkor ezzel kifejezésre juttatja, hogy a teremtett világ Őbenne áll fenn, nélküle nem lett volna kezdete (s így nem is lehetne vége), egyáltalán semmi sem lenne Istenen kívül, hisz ha nincs első és utolsó, akkor nincs közbeeső sem. Idő-történeti világunk tehát úgy áll Isten örökkévalóságában, mint a végtelen egyenesen kijelölt szakasz. Volt kezdete és lesz vége. Az ember képtelen arra, hogy visszagondoljon a »kezdet« elé. Mi csak a tér-idő »szakaszon« belül tudunk úgy-ahogy mozogni. Értelmetlen lenne tehát az után kérdezősködnünk, hogy a »kezdet« előtt mikor született (arról még inkább, hogy hogyan?!) az Isten Fia. Elégedjünk meg azzal, hogy a »kezdetben (már) volt az Ige«, 104
