Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
* О- és újszövetségi vér az oltáron „Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelési” (3Móz 17,11). „Krisztus pedig megjelenvén mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, és nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. Mert ha a bakok és bikák vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára: mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökkévaló Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek” (Zsid 9,11-14). E fent idézett versekben Isten összefoglalja az ószövetségi véres áldozatok igazi értelmét. Négy alapvető igazságot olvasunk itt: 1. „A testnek élete a vérben van.” Ennél többet ma sem tudunk a test és az élet viszonyáról. A vér az az elem, amely bejárja az egész testet, és táplálékot visz a test minden részéhez. 2. „Én pedig az oltárra adtam azt nektek”. Ebből megtanuljuk, hogy Isten rendezi az igazi áldozatot, és miérettünk rendezi azt. 3. „Hogy engesztelésül legyen a ti életetekért”. Itt megértjük a véres áldozatok igazi értelmét, vagyis azt, hogy bűneinkre engesztelést és bocsánatot nyerünk olyan vér és élet árán, amelynek semmi része nincs a mi bűneinkben. 4. „A vér a benne levő élet árán szerez engesztelést”. A mi bűneinkért tehát életet kell fizetni, hogy Isten megbocsássa azokat. Ha az ószövetségi verset összehasonlítjuk az újszövetségi versekkel, és így Jézus áldozatával, akkor csodálatos világosságban derül fel előttünk Isten terve és cselekedete, melyet Jézus Krisztus által hajtott végre. Megértjük, hogy Isten küldte Őt, és hogy nem volt más út a mi üdvösségünkért, csakis Jézus halála. Megértjük azt is, hogy ártatlan vér omlott értünk, amelynek semmi része nem volt a mi bűneinkben, és hogy ez a vér amaz ártatlan élet által szerez engesztelést nekünk. Látjuk azt, hogy üdvösségünk érdekében voltaképpen mindent Isten tett Jézus Krisztus által, s nekünk nem marad más, mint hit által igent mondani, és így közösséget vállalni Isten munkájával. Jézus Krisztus halálával pedig voltaképpen ugyanaz a feladat marad számunkra, amit az ószövetségi izráelita tett, mikor kezét rátette az áldozati állatra, kifejezve ezzel, hogy őhelyette viszi a bűnt az ártatlan élet az oltárra. De mennyivel becsesebb az a vér, mely miérettünk került oda, ti. a Jézus vére. Ha ilyen világosságban olvassuk a fent idézett újszövetségi verseket, akkor úgy ragyog előttünk és felettünk Krisztus halála, mint a nap az égen. De miként a nap nélkül nincs semmi élet és világosság, azonképpen Krisztus áldozata nélkül sincs senkiben világosság és mennyei élet. ,,Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül" (Zsid 4,16). Dr. Kiss Ferenc Jel lm gonoszul e gonosz nemzetségben jelet kívánok, s nem adatik más jel, csak az a régi: meghalt értem . . . ámen. * F. L. A magnak meg kell halnia barázda éjjelében, akkor támad fel boldogan, hogy új alakban éljen. D. Rappard 11
