Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
Választás 5Mózes 11,8-12. 26-32 Hosszú vándorlás után Izráel népe megközelítette az ígéret földjét. Mózes által az Úr komoly beszédben felhívta népét, vessen számot múltjával, jelenével, jövőjével. Választás elé állította az egész nemzetet. Választhatott áldás és átok között. A történelem minden népe, nemzete állt már ilyen forduló előtt, amikor áldás és átok között kellett választania. Az Ige komoly tanulmányozója érzi, hogy ma a föld minden népe, nemzete válaszúthoz ért. Vajon ki mit választ? Józsué komoly szavakkal közölte a néppel, hogyha nem Isten mellett döntenek, úgy teljesen mindegy, hogy az idegen istenek közül melyiket választják, mindenképpen romlásba jutnak. Ha nem állsz Isten mellé, hódolhatsz az idegen isteneknek, talán éppen a vagyonnak vagy a magas képzettségnek, vagy bármilyen más hiú ábrándnak, utad romlásba visz. Isten azt akarja, hogy jó napokat lássunk, jó helyen. Ehhez a jóhoz az engedemesség vezet. Ha azt akarjuk tenni, amit Isten akar, elkészülhetünk a Sátán s a világ heves ellenállására. Az ördög személyes létezésének egyik legmeggyőzőbb bizonyítéka az, hogy el tudja homályosítani az emberek elméjét, s rosszul választanak. A Biblia lépten-nyomon megerősíti ezt a tényt. Amikor Isten az ember elé állítja az áldást és az átkot, a jót és a rosszat, a boldogságot és a nyomorúságot, a mennyet és a poklot, ugyanakkor egy láthatatlan nyomasztó erő kényszeríti azt választani, amit egyszóval átoknak nevezhetünk. Mind a természetben, mind az emberi természetben megtalálható az áldás vagy az átok. Az erdőben a sok ehető és hasznos gomba között vannak mérges, halálthozó gombák. Az emberi kapcsolat terén is megtaláljuk a jót és a rosszat, az áldást és az átkot. Isten csak áldást szán az embereknek, de az engedetlen ember számára még az áldás is átokká válik. A nap gyógyíthat, de meg is égethet. Vigyázzunk, hogy útjaink mindig áldásokhoz és ne elhervadt reményekhez vezessenek. Józanul, vigyázva járjunk, ne vonjuk magunkra Isten haragját. Vigyázzunk, mert még a kegyelemben élő ember is megszégyenülhet, ha nem éber, és különösen, ha végül is hiába veszi a kegyelmet. Isten gondoskodása A népek történetének tanulsága: Istent az ember sorsa mindig érdekelte. Különös gondot fordított Izráelre, Izráelen keresztül pedig minden népre. Izráel bűne és ítélete a népek bűnét és ítéletét, Izráel bűnbánata és felépülése pedig a népek bűnbánatát és felépülését példázza. Izráel választása szerint kapta az áldást vagy az átkot. Sokszor választotta az átkot, de legszerencsétlenebbül akkor választott, amikor Isten legnagyobb ajándékát, áldását megvetette. Ezért a magatartásáért az átok mind súlyosabban nehezedik rá. Az átok majd a nagy nyomorúság idején tetőzik, de most, a nagy nyomorúság előestéjén is nagy a vihar. Isten gondoskodott egy megtérő maradékról. Az a maradék egy napon felismeri népe bűnét és nyomorúságát. Megismeri Jézus Krisztusban Messiását, Királyát, bűnbánatot tart és örök időkre az áldást választja. Abban a maradékban megáldatik Izráel és az egész föld. Amikor Izráel megvetette Krisztust, Isten üdvösségével az egész föld minden népéhez fordult. Kínálja s adja üdvösségét minden embernek. Aki elfogadja s engedelmesen szolgál neki, az az áldást választotta. Az engedetlenek elfordulnak Istentől s az átok a részük. Legyen Istennek hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért! Az ember a nagy választás előtt Minden út előbb-utóbb válaszúthoz vezet. Az ember életútja is. Eljön az idő, a nap, az óra, a pillanat, amikor választani kell az áldás és az átok között. Van olyan döntő 2
