Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 1. szám
Az én Bibliám ... Van ilyen? Vagy csak Biblia van? Valamikor szokásban volt a „családi Biblia" elnevezés. Sok családban volt ilyen. Nálunk is volt, csak éppen nem olvasta senki. Nagyanyámat láttam olykor az Igét olvasni, de mivel semmi különös hatást nem éreztem bibliaolvasásának a magatartásában, nem volt példamutató számomra és nem volt vonzó ez a bibliaolvasás. Ha méregbe gurult, éppen olyan csúnyán és indulatosan beszélt, mint aki sohasem olvas Bibliát. Amióta rendszeres bibliaolvasó lettem, sokat gondolkoztam azon, hogy milyen is a helyes és hasznos bibliaolvasás. Bizonyára olyan, amelynek hatása meglátszik rajtunk, úgyannyira, hogy a Bibliát olvasó emberek rólunk „olvashatnak“ Bibliát, és talán megkeresik azt a csodálatos utat, amely az Igéhez és az Igén át az élő Igéhez: Jézushoz vezet. Keresik, érdeklődnek afelől, hogy mi által kaptunk erőt erre-arra, vagy mindenre. Lehet ugyan a családi Biblia az egész család Bibliája, de mégis jobb, ha van saját Bibliánk. Ha megvan a munkaeszközünk, amelyet annyira megszoktunk és megszerettünk, hogy csak azzal tudunk igazán jól dolgozni, miért ne lehetne meg a saját Bibliánk? Miért ne lehetne a családunkban mindenkinek külön Bibliája? A hivő embernek a Biblia: útitársa. Magával viszi útjaira, mint a beteg az orvosságot, a gyenge szemű a szemüveget, a sánta a botját. A saját Bibliámat nagyon szeretem. Jobban tudok benne tájékozódni, mert nem sajnálok beleírni, benne több mindent aláhúzni, egy-egy dátumot írni olyan Ige mellé, amely számomra különösen sokat mondott. Az is igaz, hogy hiába van egy vagy több Bibliánk, akár több neylven is, ha a Szentlélek nem szól hozzánk és nem teszi számunkra megszólító Igévé, kenyérré a betűt, orvossággá a szavakat, fegyverré a kísértések ellen, erőforrásul a bizonyságtételre, fékké, amely megállít a lejtőn, szárnyakká, amelyek felemelnek a magasságba, láthatatlan, titokzatos hullámokká, amelyeken át az örökkévalóságból kapunk üzenetet és küldünk tovább szóban, írásban, imádságban. Valamikor Károli Gáspár imádkozva fordította magyar nyelvre a Bibliát, és hiszem, hogy a többi fordítók is imádkozva teszik ezt. Olvasni is így lehet hasznosan és jól. Sokan elvárják, hogy ajándékba kapjanak Bibliát. Szép dolog, ha valaki Bibliát ajándékoz, de lelki szegénységre vall, ha valaki sajnálja a pénzt a Bibliára, és csak ajándékba akar Bibliát kapni. Nincsen olyan értéke a földi életnek, amelyre olyan nagy szükségünk lenne, mint a lelki kenyérre és a mennyei forrásvízre. Az én Bibliám olyan Biblia, hogyha elhanyagolom, ha nem nyitom fel, nem olvasom, nem szánok rá időt, hogy vele és általa beszélgessek, hogy kapcsolatot keressek a mennyei központtal: akkor vádol, megszomorodik, hangtalanul is szemrehányást tesz, és sírva panaszkodik, hogy káromra elhanyagoltam. A te Bibliádnak nincsen némi panasza rád? Ha nincsen, még mindig vigyázz arra, hogy az Úr szava így ne hangozzék feléd: „Az a panaszom ellened, hogy...“ Próbáld meghallani, megérteni, hogy saját Bibliádnak mi a panasza rád! Dr. Ecsedy Aladár (Reformátusok Lapja) Az élő Ige Strindberg, a nagy svéd drámaíró egyszer így nyilatkozott: „Minden szerencsétlenségemnek egyetlen oka, hogy istentelen voltam. Ahol az Úr nem építi a házat, ott hiába dolgoznak az építők.“ Azután rámutatott a Bibliára: „Egyedül ez a helyes.“ A Szentírást soha nem becsülhetitek elég nagyra. Pedig az még mindig nem maga a valóság, csak az arról szóló híradás. M. Claudius 10
