Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 3. szám
mindennapi életünkben az, amiről a Zsolt 119,105 ír: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." Rendkívül ingatag húr a nyelvünk. „A nyelv is, milyen kicsiny testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt meggyújthat; a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől" — írja Jakab apostol (3, 5-6) erről a „húr“-ról, ha nincs helyesen „hangolva". Hazugságot, rágalmakat terjeszt, hízeleg, gúnyolódik, gyűlölködik, tönkreteszi a jó hírnevet. Rettenetes disszonanciát idézhet elő a nyelv az emberi együttélés koncertjében! Nyelvünk akkor van helyesen „hangolva", ha Isten dicséretét terjeszti a világban. Ha a Jézus Krisztusról szóló jó hírt viszi szét. Ha bátorít, vigasztal, bizonyságot tesz és erősít a mennyei Mester megbízásából. Az utolsó húr a szív. Ez a húr természetétől fogva el van hangolódva. „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan, ki tudná kiismerni?!" (Jer 17,9). Jézus Krisztus szerint: „A szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok és istenkáromlások“ (Mt 15,19). — A szív akkor van helyesen hangolva, ha megtisztult Jézus Krisztus vérében (1Jn 1,7), ha Megváltónkért dobog, ha Igéjét kívánja, ha belőle táplálkozik. Szívünk akkor van jól hangolva, ha Isten Szelleme lakik benne és tölti be. S ha életünknek mind a tíz „húrja" az alaphangra van hangolva, akkor lesz hangszerünk kedves Isten előtt. Az alaphang Jézus Krisztus. A „hangvilla“, amelynek segítségével megtaláljuk ezt az alaphangot, az a kérdés: Mit szól hozzá Jézus Krisztus? Ezt a kérdést kell föltennünk, amikor valamit nézünk, hallunk, cselekszünk és mondunk — és le kell vonnunk a következtetést, azaz: a húrokat fel kell hangolni. Aki ezt naponta gyakorolja, annak istentisztelete nem lesz „diszharmónia", annak az élete többé nem a maga dallamát fújja, annak élete Istennek tetsző „új ének". Az egyre inkább szükségét fogja érezni, hogy azt tegye, amire a zsoltáros felszólít: „Dicsérjétek az Urat citérával, tízhúrú hárfával zengjetek Neki! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek" (Zsolt 33,2-3). * Tisztünk, hogy Istent dicsérjük. Gondoljuk meg: Csak akkor tudjuk Istent dicsérni, ha életünknek mind a tíz „húrja“ az alaphangra, az Úr Jézusra van hangolva. Erre kérjük az Urat: „Uram, köszönöm, hogy tízhúrú hárfát adtál nekem, hogy azzal dicsérhesselek. Adtál két szemet, hogy az Úr Jézust láthassam. Adtál két fület, hogy Isten Igéjében meghalljam a Te hangodat. Adtál két kezet, hogy a Te szolgálatodban dolgozhassak. Adtál két lábat, hogy parancsolataid útján járjak velük. Adtál nyelvet, hogy kegyelmedet és igazságodat dicsérjem mindenütt. Adtál szívet, hogy az egész életemben Érted dobogjon és Téged szeressen. Uram, add, hogy „tízhúrú hárfám" szüntelenül zengjen, és egész lényem hirdesse a Te dicsőségedet!“ Amen. J. S. Neves emberek mondásai Imádkoznunk kellene azért, hogy Jézus drága nevét — a teológián, mint az egyetlen nagy titkot, — a szószéken, mint az egyetlen bölcsességet, — az oltárnál pedig, mint az egyetlen kegyelmet hirdessék. H. Bezzel * A világon kívül álló archimédeszi pont az imakamra. Ahol az imádkozok őszintén és buzgón könyörögnek, ott valóban kiemelik a világot sarkaiból. Valóban csodálatos, hogy amikor egy ilyen imádkozó bezárja maga mögött az ajtót, mi mindent végez el odabent. S. Kierkegaard 53
