Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 2. szám
FIATALOK LEVELEZNEK a Biblián belüli ellentmondásokról Kedves Dani! Köszönöm tanulmányodat, valóban az volt. Érdeklődéssel olvastam és sokat tanultam belőle. Még mindig van további kérdésem a Bibliával kapcsolatban. Ha az a Szentlélek által ihletett, egységes mű, akkor miért vannak, hogyan lehetnek benne ellentmondások? Mert bizony vannak. Hirtelen három jut eszembe. Az Ószövetségben gyakran olvasunk az ellenség elleni bosszúállásról, sok zsoltárban is. (Pl. „Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a Te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod, fizess meg hétszeresen a gyalázatért, amellyel illettek!“ (Zsolt 79, 10. 12). lézus azt hirdeti, hogy szeressük ellenségeinket, jót tegyünk velük. Ir a Biblia arról, hogy Jézus Krisztus az alap, amelyre az egyház épül, a római katolikus egyház pedig Pétert és a nyomában kialakuló pápai tisztséget tekinti ilyen alapnak. Pál arról ir, hogy hit által igazulunk meg, Jakab pedig arról, hogy cselekedetek által. Hogy lehet mindezeket összeegyeztetni? üdvözöl és válaszodat előre is köszöni Zoli Kedves Zolikám! örülök, hogy írtál, mert fontos az ilyen kérdések tisztázása. Nézzük először az úgynevezett „bosszú-zsoltárok" kérdését. Van a Biblián belül bizonyos fejlődés, üdvtörténeti fokozatosság. Nem egyszerre mondott el Isten mindent, hanem fokozatosan alakult ki teljes üzenete, míg végül Jézus Krisztusban érte el a csúcsát. Olyan dolgokban, amelyekre nézve Jézus többet, nagyobbat hirdetett, mint az előtte fellépő próféták, szentírók („én pedig azt mondom nektek“) — ránk nézve már Jézus tanítása és példája kötelező. Nem léphetünk vissza alacsonyabb fokra, mint amilyenre Ö már felemelt minket. Nekünk már Jézus Krisztus a legfőbb normánk. Második kérdésedben a teljes Újszövetség összefüggése és eredeti, görög nyelvének ismerete igazit el. „Más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus" (IKor 3,11). üdvösségünk is, az egyháznak is Ő az alapja. Hogyan értsük hát azt az Igét, amelyre hivatkozol, a Mt 16, 16-18 verseit? „Ti kinek mondotok engem?“ — kérdezte egy alkalommal Jézus a tizenkét tanítványtól. „Simon Péter erre megszólalt és így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus így válaszolt neki: Boldog vagy Simon, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig azt mondom neked: Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta." Péter személye vagy hite volna a kőszikla? A Szentírás görög szövege így hangzik: „Te Petros vagy és ezen a petrán építem fel egyházamat. “ A petra nagy, kimagasló sziklahegyet, kószált jelent, építésre kiválóan alkalmas sziklatalajt. A petros pedig kisebb kődarabot, parittyakövet, amely a kószáiból, a nagy hegyből származik. Pétert Isten Lelke tette azzá, amit e név jelent: Jézus Krisztus anyaszentegyházába beépíthető kődarabbá. A kőszikla pedig az, Akit Simon Péter megvallott: Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus szavának értelme a következő: „Péter, Isten kijelentette neked az én messiási méltóságomat és istenfiúságomat, én viszont ehhez azt fűzöm még hozzá neked Péter, hogy én ennek az igazságnak a sziklaalapjára akarom felépíteni az én gyülekezetemet. “ Harmadik kérdésed lényegét ebben foglalhatnám össze: egy érem két oldala. Aszerint, hogy merről nézi az ember. Hit és cselekedet viszonyát említed. Pál apostol többször hivatkozik Ábrahámra, mint a hívők atyjára, ősére. „Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul. Aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak. " A mi üdvösségünknek is az a titka, hogy „hiszünk abban, aki feltámasztotta a halálból Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért és feltámasztatott megigazutásunkért“ (Róm 4,3-5; 24-25). 47
