Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 1. szám
leírt események történelmi hitelét nagymértékben megerősítik. Ez a 66 könyvből, illetve iratbői álló gyűjtemény több mint ezer éven át keletkezett (kb. időszámítás után 100-ig). Egy-egy része Arábiában, Szíriában, Izraelben, Görögországban, Itáliában vagy Patmosz szigetén. Szerzői között van pásztor, király, orvos, vámszedő, halász, történetíró. Műfajilag találhatók benne: elbeszélések, útleírások, életrajzok, visszaemlékezések, költemények, teológiai, filozófiai, jogi vonatkozású részek, néprajz és nemzetségi táblázat. Mindez egységet alkot, összhang és fokozatos előrehaladás, belső fejlődés van benne. Elterjedése egyedülálló. Az ókor többi könyve, klasszikusa is, csak néhány irodalombarát olvasmánya, de a Bibliából világviszonylatban évente kb. 20 millió példányt terjesztenek, több mint 1200 nyelven. Tegnapi újságot már elhajítanak az emberek. A több ezeréves Biblia ma is sok millió ember nélkülözhetetlen napi olvasmánya. Más könyvet kiolvasás után félretesz az ember. A Bibliát rendszeres olvasói kimeríthetetlennek tartják, és mindig találnak benne új, nekik való mondanivalót. Ady Endre: „Állandó olvasmányom voltaképpen nincs más, mint a Biblia.“ — Gárdonyi Géza: „Olyan könyv, amelyet többször is elolvasok, csak egy van: az Újtestamentum. Mindennap olvasok belőle, már több mint 20 éve mindig ott van az asztalomon, a koporsómban is az legyen a szívemen.“ Egyre többen olvassák. A többi könyv elolvasása után marad az ember amilyen volt. De a Biblia szava évezredek óta ma is magatartást formál, emberek életének új irányt szab, új tartalmat ad. Ez tagadhatatlan tény. Nincs miért tiltakoznunk a Biblia emberi oldalának tudományos feltárása ellen. Bár tudnunk kell, hogy magát tudományosnak valló álláspont is lehet elfogult, a tudomány sem tévedhetetlen, és folyamatosan változik. Nem kell félteni a Bibliát az igazságtól, a valóságtól. Benne az Ige testet öltött: irodalmi testet, mint Jézusban emberi testet. Ahogy az ember Jézus anyától született, ismerte az éhséget, szomjúságot, fájdalmat és a halál gyötrelmét, noha Isten Fia volt, úgy a Bibliának is megvan a maga törékenysége. Osztozott a könyvek sorsában, elveszhettek eredeti kéziratai, előfordulhattak benne fordítási, másolási hibák, elírások, szövegromlások. Ami pedig emberi szerzőit illeti, egy hasonlattal szeretném megvilágítani a helyzetet. Ha egy igazgató évtizedes vezetői munkássága során különböző gépírónőkkel Íratja leveleit, ezek a levelek magukon viselik a gépírónők egyéni adottságainak, idegállapotának jeleit. Lehetnek köztük különbségek rendszeretet, fogalmazási és helyesírási készség, intelligencia, életkor és tapasztalat dolgában, — mégis összeköti valamenynyi levelet az igazgató személye, szándéka, mondanivalója. A levelekről igaz az is, hogy különböző gépirónők írták le azokat, különböző helyzetben és időpontban, de az is, hogy azonos a szerzőjük. Ez a legfontosabb! Erre utal 2Péter 1,20-21. „Az írás egyetlen próféciája sem fejthető meg önkényes magyarázattal, mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek.“ A Biblia igazi, belső lényegének megértéséhez éppúgy nem elég az emberi oldal feltárása, ahogyan egy ember egyéniségének titkához nem férhet közel a legalaposabb boncolás sem. Ahogyan egy rádió huzalainak, kapcsolóinak legrészletesebb ismerete sem azonos a rajta keresztül megszólaló hangverseny szépségével. A hit nélkül kutató bibliatudomány mintegy a dió külső héjáról próbál mindent megtudni, anélkül hogy feltörné és a belét — az Ige Szellemi tartalmát — megízlelné. Érdekes Albert Lüscher svájci lelkész néhány idevágó gondolata: „Volt idő, amikor a Biblia nem az volt számomra, ami ma. Tanulmányaim folyamán olyan könyvnek tekintettem, amelyhez csak a legnagyobb óvatossággal lehet nyúlni. Hitelt nem érdemlő mondákat, a képzelet termékeit láttam benne. Minden részletét megkérdőjelezte a bibliakritika. Aztán jött a fordulat. Isten nagy mélységeken vezetett át, míg végre kinyílt a szemem Isten benne rejlő üzenetének meglátására. Ellentmondásairól kiderült, hogy azok nem a Bibliában, hanem az én fejemben voltak. Ekkor nagy öröm töltött el, mely egyre csak mélyül. A Biblia a kegyelem kiapadhatatlan forrásává vált számomra, s minél jobban ismerem meg, annál csodálatosabb igazságok tárulnak fel előttem.“ Kierkegaard dán filozófus (1813-1855) szerint a Biblia nem azért van, hogy megkritizáljuk, hanem hogy megvizsgáljon bennünket. A Biblia isteni ihletésre írt emberi mű. Egyszerre isteni és emberi. Nem az a lényeges, hogy „mit szólunk hozzá“, hanem hogy ő mit mond nekünk és rólunk. Mellékes, hogy tüdőszűrés alkalmával hogyan vélekedsz a röntgenkészülékről. Lényeges, hogy ott milyen felvételt készítenek rólad! Nem az a döntő, hogy a modern ember mit szól a Bibliához, de élet és halál kérdése, hogy mit mond a Biblia Istenről, a világról és rólunk. 23
