Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 1. szám
SZELLEMI ZOOLOGIA A veréb és a fecske „Még a veréb is talál házat és a fecske is fészket, ahová fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura!“ (Zsolt 84,4). „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregeknek Ura!" (Zsolt 84,2). Ez a vers a mi szívünk énekének is ismétlődő refrénje mindannyiszor, valahányszor Isten gyermekeinek a közösségében tartózkodunk. Az Isten háza iránti féltő szeretetet hordozták szívükben Isten egykori prófétái és énekesei: Dávid, Kóráh, Kóráh fiai, Aszáf és a többiek. Most pedig azt állapítjuk meg Isten Igéjéből, hogy hol is vannak Istennek „kedves hajlékai", milyen a külsejük, és hogyan kell irántuk viseltetnünk. „A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem" — mondja Dávid a 16. zsoltárban. E vers olvasásakor elgondolkoztam: a „szentekben" — ezt értem, ezek a Krisztus vérével megmosott és megszentelt emberek. De a „dicsőségesekben" szó számomra új és érthetetlen. Kikerestem ezt a szót több szótárban, s ezeket találtam magyar fordításban: oroszul — csodálatosakban; németül — gyönyörűségesekben; csehül — nemesekben; angolul — fenségesekben telik minden kedvem. Vajon ki fordította le hűen ezt a verset az óhéber nyelvből? És hogy hangzik az eredeti szöveg? Megkérdeztem talmudista ismerősömet e szó felől. Hamar előkerül a héber Biblia és a hozzátartozó kommentárok. Barátom olvassa a héber szöveget s a rabbik magyarázatait, majd azt mondja, hogy itt olyan szó áll, amely a következőképpen fordítható: felséges, gyönyörűséges, kitűnő, nemes, erős, hatalmas, csodálatos. Bölcs rabbinusaink pedig szövegmagyarázataikban azt állítják, hogy ezek a rendkívüli jelzők azokra az emberekre vonatkoznak, akik nagyon mélyen hisznek Istenben és nagyon szeretik Őt. Hallván ezt a magyarázatot egy valódi izráelita szájából, szívem nagy örömmel és csodálattal telt meg. Feltárult előttem a gyönyörű összhang az ószövetségi próféta, Dávid, és az újszövetségi üdvözítő kijelentései között, aki ilyen szavakat diktált János apostolnak a Jelenések könyvében: „.. .országa népévé tett minket és papokká az Isten, az Ő Atyja előtt" (1,6). íme, mekkora a Krisztusban nyújtott isteni kegyelem mélysége: tegnap még szerencsétlen elesett bűnös, kárhozat fia voltam. Ma, az üdvözítővel való találkozás után Isten fia, a Szentlélek temploma, holnap az egek királyságának örökös lakosa. Igen! Isten hajlékai nem kőből, fából, téglából vannak építve, hanem szét vannak szórva az egész föld színén. Istennek eme drága temploma te vagy, kedves testvérem az Úrban, valamint a világ összes kontinensén élő hivő keresztyének (1Kor 3,16). Hogy könnyebben megérthessük az Úr szellemi hajléka iránt táplált szeretet lényegét, a Szentírás két égi madárra, a verébre és a fecskére tereli most a figyelmünket. Ezeknek a madaraknak „örök hajlékot" készített az Úr az Ő oltárainál. Volt idő, amikor ez a vers érthetetlen és furcsa volt számomra. Mi keresnivalójuk van a verebeknek és a fecskéknek a jeruzsálemi templom kellős közepén, ahol naponta emberek ezrei sürögnek-forognak az oltár körül? Hiszen a templom tetején éjjel-nappal berregtek a madárriasztó szerkezetek, hogy még a templom tetőzetét se érinthesse valamelyik madár lába! Itt meg az Úr az egész templom belsejét megnyitotta számukra?! Hamar megértettem a Biblia egyéb idézeteiből, hogy ez a zsoltár nem betű szerinti madarakról, hanem emberi lelkekről beszél. A Biblia ugyanis gyakran hasonlítja az embereket hol növényekhez, hol madarakhoz, hol meg házivagy vadállatokhoz. Miről beszél hát nekünk átvitt értelemben a veréb és a fecske? A madarakról szóló tankönyvekben azt olvassuk, hogy a kis veréb, életmódjáról és tollazatának színéről ítélve, a földkerekség legszerényebb és legegyszerűbb madárkája. Megtalálható a földgolyó valamennyi éghajlati övezetében, ahol csak ember él. — A veréb igénytelen madár. Élelmét, különösen a téli időben, udvarok zugaiban, utcák porában, járdákon, országutakon keresgéli, víg ugrándozás és csiripelés közepette. A hideg téli éjszakákat házkéményekben tölti, úgy menti életét a megfagyástól. Ilyenkor a kis veréb nem barnásszürke, hanem koromfekete. De az Úr Jézus tanúsága szerint Isten szereti a verebeket is, és emlékezetében tartja őket. „Ugye, két verebet egy fillérért adnak, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül" (Mt 10,29). 16
