Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 4. szám
szemben itt, azt bizonyítja az ilyen dolgokkal foglalkozók jellemtorzulása is: Rendszerint kemény, önző, barátságtalan és komor emberek; szenvedélyek és szexuális abnormitások rabjai, ingerlékenyek, zsugoriak, kedélybetegek. Sőt olykor ideg- és elmebetegségekre, tudatos istentagadásra, káromló gondolatokra, vallási tébolyra, öngyilkosságra hajlamosak. Okkultistáknál öröklődő idegbetegségek, lelki zavarok sokszor négy nemzedéken át követhetők nyomon, s rendszerint a család minden tagja szellemileg fertőzött. Célját akkor éri el a Sátán, ha tagadjuk létezését vagy túlzott érdeklődést tanúsítunk iránta és hatalmát mindenhatónak tartjuk. Tudnunk kell, hogy itt félelmetesen komoly, de mégsem rémületes valóságról van szó, mert Jézus Krisztus azért jelent meg, hogy az ördög munkáit lerontsa (Lk 11, 21-22). Mi erőtlenek vagyunk, az ördög hatalmas, de Jézus Krisztus mindenható! Ez a mi boldog hitünk! Ha valakinek ilyen tisztátalan szellemi kapcsolatai voltak vagy vannak és azokat felismerte, ki kell lépnie a sötétségből a világosságra, megvallani bűnét és megtagadni azt. A bűnvallás: kitörés az ördög hatalmából. Lelkigondozás során sokszorosan igazolt tapasztalat, hogy a démonvilág tudatos megtagadása felszabaduláshoz vezet. A megüresedett szívet teljesen meg kell nyitni Jézus Krisztus előtt, hogy Ö legyen lakója és törvényes Ura. Amikor Pál apostol Efezusban hatalommal hirdette az Igét és kuruzslókat leplezett le, „sokan a hívők közül eljöttek, megvallották és elbeszélték ördögi mesterkedésüket. Sokan pedig azok közül, akik varázslással folglalkozak, könyveiket összehordták és mindenki láttára megégették azokat. Amikor a könyvek árát összeszámolták, úgy találták hogy az ötvenezer ezüstpénz. így az Úr Igéje hatalmasan terjedt és megerősödött“ (Csel 19, 18-20). így! Megelőzésképpen fontos jól „felfegyverkeznünk“: „Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördög álnokságával szemben. Álljatok meg körülövezve a megigazultság páncéljába, és felsaruzva lábatokat a békesség evangéliumának hirdetésére való készséggel. Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosznak minden tüzes nyilát kiolthatjátok. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, a Lélek kardját, amely az Isten beszéde“ (Ef 6,10-17). Természetesen szolgálatunk is van az okkultizmus bilincseivel megkötözöttek felé, a Jézus Krisztustól kapott hatalommal. Ebben a kemény harcban szükség van böjtre, imádságra, hátvédként hűséges keresztyének imaközösségére is. Krisztus által van szabadulás az okkultizmus és babonaság démoni világából. „Adjunk hálát az Atyának, aki megszabadított minket a sötétség hatalmából és átvitt az Ö szeretett Fiának országába" (Kol 1,12-13). BIBLIAI SZIMBÓLUM ESŐ = Áldás vagy ítélet közlése A forró keleti vidéken az eső jelenti az életet és az áldást. A föld hozama csaknem teljesen attól függ, van-e elegendő eső, és időben esik-e. Ezért az eső gyakran Isten jóságának és áldásának képéül szolgál, mint pl. Ez 34,26-ban: „Bocsátom az esőt idejében, áldott esők lesznek.“ A Zsolt 65,11-ben ugyancsak: „Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod“; a Zsolt 147,8 dicséri Istent, mert felhővel borítja az eget, esőt ad a földnek, és füvet sarjaszt a hegyeken; a Zsolt 68,10 pedig bő zápor áldásához hasonlítja Isten ellankadt népének megújítását. Hós 6,3 mondja Isten közelgő segítségéről: „(Isten) kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljön hozzánk, mint az eső, mint késői eső, amely megáztatja a földet.“ (Lásd az áldások ígéretét a 3Móz 26,4; 5Móz 11,14; 28,12; 32, 2; Jób 5,10; 29,23; Csel 14,17; Zsid 6,7-ben és sok más helyen!) Izraelben december, január és február esős időszakában gyakran jöhet felhőszakadás erős viharral. Ekkor a különben száraz patakmedrek sodró áradattal telnek meg (2Kir 3, 17-20). Az ilyen dühöngő felhőszakadás nagy bajt hozhat a vándorra (Jób 24,8), megállíthatja a harci szekereket (IKir 18,44), sőt falakat és házakat dönthet romba (Ez 13,11-13; Mt 7,27). Ezért az eső egyúttal az ítélet és büntetés képe is, mint ahogy a héber „EISaddai" istennév egyúttal „áldás kiárasztót“ és „pusztítva tovasodrót“ is jelent. Ez 38,22-ben azzal fenyeget az Úr, hogy: „törvénykezem vele döghalállal és vérrel; és ömlő záporesőt, jégeső köveit, tüzet és kénkövet, mint esőt bocsátók reá“; Jób 37, 3-6 szerint pedig a villámlás, mennydörgés és felhőszakadás a haragvó Isten hangja (v. ö. Ézs 30,30). 95
