Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 2. szám
Barát és testvér 2Sámuel 1,17-27 Dávid gyászénekében benne van az a lelkűiét, amelyért Isten annyira kedvelte ezt az önmagában nagyon bűnös embert. Ahogyan elsiratja Sault, megrendül a szívünk. Izráelt siratja benne. Hogyan mondhatna most valami rosszat életének halálos ellenségéről, amikor egész Filisztea gúnyos győzelmi énekben csúfolja Jehova egyetlen népének első királyát. „Ne mondjátok el Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin!" Dávid minden jót elmond Saulról, amit csak elmondhatott. Kettejük kapcsolatáról semmit sem szól, mert arról nincs mit mondania; a rosszat megbocsátotta, jót pedig nem mondhat. Jonatán és Saul sokszor elmérgesedett viszonyáról úgy beszél, hogy a szeretet takarója itt is mindent rejtsen el. Azt is, ami felett Filisztea örülhetne, de azt is, amiben Dávid káröröme vagy ítélkezése szólalhatna meg. Ami mindenki előtt látható volt, azt elmondta: hogy szerették egymást. A gyászének közben egyszer csak érzi Dávid, hogy vallomást kell tennie különleges érzelmeiről is. Igaz, hogy seregestől hullottak a hősök, s Dávidnak fájt minden elesett izráelita, de Jonatánról mégis külön kell szólnia, mert Jonatán szeretete Dávid iránt csodálatos volt. Hasonlítja őt a sashoz, az oroszlánhoz, gyors és bátor harcost énekel meg benne. De nem ez volt Dávid számára csodálatra méltó Jonatánban, hanem a szeretete. A halott Jonatán már nem sas, már nem oroszlán. De a halott Jonatán szeretete mégis élő most is. Erről énekel Dávid a tömegsír felett, erről nem lehet hallgatni. Minden húr együtt rezeg most Dávid szívében. Énekel a sírig tartó Jonatán szeretetéről. Csillogó, önzetlen, ajándékról, amelyet a sír nem takar el: tiszta, gyermeki, baráti, királyi ez a szeretet: a királyfi önzetlen szeretete a pásztorfiúból lett barát iránt. Nem eről-ISTEN MAGASZTALÁSA Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az Úr, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is kezei alkották. Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, térdeljünk le alkotónk, az Úr előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőinek népe, a kezére bízott nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket. 95. zsoltár 1-8a tetett, hanem természetesen folyó, Isten kezéből született ez a barátság, ez a szeretet. Felnőtt ember nagyszerű, érett, becsületes szeretete, áldozatok gyöngyeivel királyi módon kirakva, a hűség gyémántjával ékesítve. Ismersz ilyen baráti szeretetet? Jonatán kezéből kiestek a fegyverek Gilbóa halmán. De szeretete elvehetetlen ajándékként ott volt Dávid szívében. Kifosztották Jonatánt is a filiszteusok, de azt a kardot, amely gyönyörű királyi övvel együtt a barátság pecsétje is volt — amelyet Jonatán egyszer odaajándékozott Dávidnak —, azt nem vehette el senki. Hálásak vagyunk azoknak, akik minket tanítva, a lelkiekben új igazságokra vezettek el. Köszönjük, ha valaki anyagi bajainkban testvéri szívvel ránktekintett, azután továbbment. Hálát adunk Istennek egyesek hősi megállásáért; de semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor arra gondolunk, hogy volt valakink, akinek hozzánk való szeretete valóban 31
