Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)

1979 / 3. szám

A bezárult szakadék Egy ősrégi monda szerint Rómát hajdan nagy földrengés rázta meg, melynek nyomán mély szakadék támadt. Hiába fáradoztak a város polgárai, nem tudták azt feltölteni. Ekkor egy látnok azt hir­dette, hogy a mélység csak akkor fog bezárulni, ha Róma a legjobbját felál­dozza. Egy fiatal lovag úgy értelmezte ezt, hogy a „legjobb“ a bátor szív. Kész volt odaadni az életét. Lóháton, fényes fegyverzetben beugratott a mélység torkába. A mélység rögtön bezárult fe­lette. A Szentírás egy még sokkal szörnyűbb szakadékról tud. Az ősbün, az első em­berek engedetlensége miatt törés ke­letkezett az Ég és a Föld között. Mit meg nem próbáltak az emberek, hogy ezt a tátongó mélységet kitöltsék! Vallásokat alapítottak, megragadó énekekben si­ratták az elveszített Paradicsomot, ki­találtak világnézeteket, kigondoltak filo­zófiai tanrendszereket. Azt gondolták, hogy áthidalhatják a mély szakadást. De minden próbálkozás meghiúsult. Az Is­tentől való elhagyatottság tátongó mélysége nem zárult be. Csak Isten ma­ga tudta a szakadékot bezárni! Azért adta az ő legjobbját és legkedvesebb­jét, az Ő Fiát. Jézus Krisztus vére összezárta a szakadékot Isten és em­ber között. Annak számára, aki elfogad­ja Őt bűnért való áldozatul, bezárul a szakadék. ménységgell A feltámadás, és mint végső távlat, Isten országa ad értelmet és célt min­den munkának. Igével zárom levelem: „Amit szem nem lá­tott, fül nem hallott és ember szíve nem sej­tett, azt készítette Isten az Őt szeretőknek" (IKor 2,9). — „Maga az Isten lesz velük és letöröl minden könnyet az ő szemükről. Halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé . . . íme újjá teremtek mindent!“ (Jel 21, 3-5). Iqaz szeretettel ölel barátnőd Bori Temess el minden „bezzeg“-et! A fiatalság csak nevet s kedvére él, kedvére nő fel. Temess el minden „bezzeget“, mi másként volt „a te idődben“! Fogd fel a törvényt: ami volt, téged tanít csupán ma, őt nem. Saját kárából majd tanul gyermeked is talán idővel, s valamit elles tőled is, a krisztusit meglátja benned, ha van ... Alázd meg önmagad, s naponta kérj erőt, kegyelmet! F. L. MINDNYÁJUNKÉRT A nyugat-német parlamenti ülés egyik élénk vitájában évekkel ezelőtt felmerült az a kérdés, hogy megengedett-e és lehetséges-e, hogy a politikát „ke­resztyén front“ cégére és jelszava alatt űzzék. Akkor válaszolt G. Heinemann híressé vált kijelentésével: Krisztus nem Marx Károly „ellen“ halt meg, hanem mindnyájunkért!“ — Nem sokkal ké­sőbb, bizonyára ugyancsak az ő szelle­mében, barátja, Barth Károly bázeli teo­lógiai professzor ezt a mondatot kibőví­tette és kiegészítette: „Jézus Krisztus a marxistákért, de ugyanúgy a kapitalistá­kért, az imperialistákért és a fasisztá­kért, de az egyházi emberekért is meg­halt." Milyen könnyen kerülnek a hivő keresz­tyének abba a veszélybe, hogy aszerint ítéljenek, „ami szemük előtt van“, és ezért gondolkoznak azután merev, kien­gesztel heteti en vonalon. Mindkét fenti megállapítás arra szólítja fel a keresz­tyéneket, hogy „igaz ítélettel ítéljenek“. Felszólítanak arra, hogy valóban komolyan vegyék a világ realitásában, hogy „Krisztus mindnyájunkért meg­halt“. 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom