Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)

1979 / 3. szám

Kegyetlen ’’kegyes”

„Megfontoltan járj, amikor Isten házába mégy! Többet ér, ha hallgatva járulsz oda, mintha áldozol az ostobák módjára, akik nem tudják, hogy rosszat tesznek“ (Prédikátor 4,17).

„Irgalmasságot akarok, nem áldozatot“

(Máté 12,7).

Jézus nem iskolában tanította tanítványait, mint a mostani teológiai akadémiák, hanem szemléltető oktatásban részesítette őket, amikor állandóan úton volt velük. Ő maga szertejárt és jót tett, és tanítványainak azt mondta: Kövessetek engem. Azok otthagytak mindent Jézus hívó szavára és követték Ót. Ahol éppen megvendégelték őket délben vagy este, mint például Betániában, vagy Simon farizeus házában, vagy Máté házában, ott elfogadták. De állandó hajlékuk nem volt, háztartást nem vezettek, és bizony megesett, hogy hosszú

utak során megéheztek, [gy történt akkor is, amikor gabonaföldeken áthaladva, az út mentén levő kalászokat letépték, szétmorzsolták és éhségük csillapítására elfogyasztották. Ezt a mózesi törvény lehetővé is tette; Izráelben a föld tulajdonjoga Istennek eme kijelentésén alapult: „Enyém a föld!“ Az igazi tulajdonos maga Isten, az emberek csak sáfárságra kapták és Isten kegyelméből használják. Ez ellen nem is lehetett kifogást emelni.

De Jézus ellenségei, az álszenteskedő és képmutató farizeusok nyomon követték Jézust és tanítványait, áskálódva és ellenségesen, és abban ütköztek meg, hogy éppen szombaton, az ünnepen és munkaszüneti napon végezték ezt. Nem a falatot sajnálták a tanítványoktól, hanem a szombati munkavégzésen botránkoztak meg. Szerintük ezeknek a vándoroknak inkább éhezniük kellett vol55