Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 2. szám
Itt már nyilvánvalóvá válik, hogy merőben démoni jelenségekkel állunk szemben, amelyek „utálatos dolgok“ az Úr szemében (5 Móz 18,9-14). Mit mondhatunk keresztyén szempontból a jógához? Keresztyén körökben világszerte erősödik az a nézet, hogy hivő keresztyén számára az első fokozat ártalmatlan, csak a többi fokozattól óvakodjék. De vannak — s ezek közé tartozom én is — akiket óvatosságra késztet az a tény, hogy a jóga ártalmatlanul kezdődik, de veszélyesen végződik. S aki elkezdi: esetleg tudtán, szándékán kívül egy összefüggő rendszerbe kapcsolódik bele, amelyik elvi alapjaiban és végső célkitűzéseiben összeegyeztethetetlen, sőt merőben ellentétes a Biblia világával. Úgy járhat vele, mint egy felgyorsuló vonattal, amelyikről ha akarna se tudna már leszállni. A jóga nem vall személyes Istent, hanem világszellemet, amelybe az ember beleolvad, „megistenül"; — a Biblia viszont a teremtő, világkormányzó, a bűnös emberhez irgalmasan lehajló, szabadító Istenről tesz bizonyságot. A jóga önmegváltást hirdet, lényünk átalakítását saját erőink latbavetésével — a Biblia pedig megváltást hirdet. „Ó, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg? Hálát adok Istennek, Jézus Krisztus által!" A jóga-gyakorlatok a létező világtól való elidegenedésre vezetnek: Az ember akarat és érzelem nélküli, tiszta szellemiségben létezik, s így élvezi a legfőbb boldogságot. Zártkörűen önmagába fordul. Az általa kifejlesztett erők mások javára nem hasznosíthatók, nem jelentenek kifelé ható áldást, szolgálatot, küldetést. Milyen távol áll ez az Isten- és emberszeretet kettős nagy parancsától! Egy jógázó ismerősöm időnként felsorolta, mi mindenre képes már, de amikor azt kérdeztem tőle: mindezzel kinek s hogyan használ, arra nem tudott mit felelni. — Mennyire más az Evangélium világa! Krisztusban az Ige testté lett, Benne Isten szeretete öltött testet. Ö olyan volt köztünk, mint aki szolgál, s a szolgálat megbízatásával küldi tanítványait is a világba. „Közülünk senki sem él önmagának." Hogy ember-voltunkat a maga teljességében megismerjük és lényünk teljes harmóniájára eljussunk, ahhoz nincs szükségünk jógára, mihelyt ÍTesz 5,23-at fellapozzuk: „A békesség Istene szenteljen meg titeket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, telketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig. “ Az előbb említett ismerősöm egyszer keserűen sorolta fel életének sok megpróbáltatását és hozzátette: „Mindezt ki se bírtam volna, ha nem a jóga adott volna erőt hozzá." De látszott: ha egy bizonyos, magára erőltetett belső nyugalma volt is, nem töltötte be őt az „Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad“. Jézus azt mondja: „Az én békességemet adom nektek, nem úgy adom én nektek, mint a világ adja.“ A lényeg itt ez: nem mi vagyunk azok, akik „lenyugtatjuk magunkat" a gyakorlatainkkal, hanem részesedünk Jézus Krisztus békességében. Mármost, ha a különbséget világosan látjuk, azt hiszem, három hasznos tanulságot leszűrhetünk magunk számára a jógából. Bizonyára megszívlelendők a jógának légzéstechnikai tanácsai. Helyesen akkor lélegzőnk, ha kilégzéskor a lehető legnagyobb mennyiségű levegőt távoli tjük el a tüdőnkből, és belélegzéskor maximális levegőmennyiséget juttatunk oda. A hasi légzés, a szakemberek szerint, fontos élettani hatást fejt ki a szervezet működésére; a helyes légzésnek jó hatása van a légzőszervekre, a nagy- és kisvérkörre, a szívre, a hasi szervekre; kiszellőzteti a tüdő minden részét. Törekedhetem erre, anélkül, hogy ezt jógázásnak nevezném. A mai ember alig mozog: autón „jár", sportszenvedélyét tv előtt, fotelban ülve falatozva éli ki, munkája során alig mozog; gépeket kezel, inkább gondolkodással és akarattal, mintsem testi mozgás útján dolgozik. E mozgásszegény életmód a szervezet visszafejlődését idézi elő. Izomerőnk visszafejlődik, fáj a lábunk, a hátunk; pocakosodunk és hízunk — mondják a szakemberek, sőt szerintük a tömeges neurózisokért a mozgásszegény életmód is felelős. A rendszeres testgyakorlás bizonyosan előnyös és szükséges, anélkül hogy ezt jógázásnak neveznénk. — Hitünk szempontjából is célszerű „helyére tenni" ezt a kérdést. Az öncélú önsanyargatást elítéli az Ige: „A test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete" (íTim 4,8). Az Úr szolgálata érdekében azonban, mai elpuhult korunkban, újra felfedezendő tanulság, hogy testünket bizonyos mértékig „megsanyargassuk és szolgává tegyük", hogy életünket ne kíméljük, ne kényelmeskedjünk, ha az Úr szolgálatáról és embertársaink testi-lelki javáról van szó. Hudson Taylor, a századforduló nagy misszionáriusa Kínában, már 18 éves korában, otthon Londonban kemény edzéssel készült a misszióban reá váró nehézségek elviselésére: lakás, élelmezés, fűtés dolgá-47
