Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 2. szám
NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN! Gondolatok az Efézusi levélről (2) A rövid bevezető áttekintés után megsejthetjük, hogy miért kezdi Pál így szavait: „Áldott az Isten, és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja“ (3. v.). Pált mélyen megragadta Isten kegyelmének nagysága. A Gyülekezet titkába való betekintés messze túlhaladt minden addigi kinyilatkoztatást, a látható és a láthatatlan világgal kapcsolatban. Egyik sem terjedt túl az eoni időkön, egyik sem nyúlt bele az örökkévalóságba. A Krisztus Testével kapcsolatban azonban, Isten örökkévaló összefüggéseket leplezett le, a múltra és a jövőre nézve egyaránt. Fontos, hogy ezt mindig szem előtt tartsuk. Pál is ezért beszél újra meg újra a Gyülekezet titkáról. Szomorú és sajnálatos tény, hogy nagyon sok hivő ezt nem érti meg. összekeverik a Gyülekezetnek és Izráelnek adott ígéreteket, vagy egyszerűen elszellemiesítve, szimbolizálva maguknak tulajdonítják az Izráel számára szóló összes „jó“ ígéretet. Vajon a gyülekezetek, akiknek ez a „körlevél“ szólt, megértették-e ezt az új kinyilatkoztatást, a Test (Gyülekezet) és Krisztus univerzális dicsőségének titkát? Bizonyára sok nehézséget okozott a Csel 28,28 határán való átlépés. Ezt csak Isten tudta megértetni a hívőkkel. Ezért imádkozott Pál az 1,15-23 versekben a bölcsesség és kinyilatkoztatás szelleméért, a szív szemeinek megvilágosodásáért. Az Efézusi levél után a Kolossébelieknek szóló levél íratott meg. Ez is nagyjelentőségű. Az Efézusi levélben Isten Szelleme a Gyülekezet titkát leplezte le Pálnak, a Kolossé-levélben pedig Krisztus egyetemes dicsőségét. Ez a sorrend arra is fényt vet, hogy aki nem látja a Gyülekezet elhívását, várakozását, osztályrészét, annak Krisztus dicsőségébe sincs betekintése. Ezt igazolja az évszázados és a jelenlegi gyakorlat is. Ezért írnak, prédikálnak oly keveset Krisztus dicsőségéről. Sok jót mondanak az Igéről, de Krisztus dicsőségéről alig beszélnek, pedig a Kolossébelieknek írt levél ezzel van tele. Azt mondják: Igen, ez így van, de nem a mostani időre nézve. A Róm 9,23- ban az apostol a dicsőségre való „előre elkészítésiről beszél. Ez milyen időre szól? Természetesen a mára. Hiszünk mi abban a (ható)erőben, hatásban, amit ez a dicsőség bennünk és rajtunk végez? Amint már láttuk az első versben, a Krisztus Teste (Gyülekezet) nem a megalázott Jézussal van élő kapcsolatban, hanem a feltámadott, felmagasztalt Krisztus Jézussal. Az alap itt is Jézus halála, bűntörlő és megbocsátást hozó vére, a megváltás nagy munkáját befejező szó a Golgotán: „ELVÉGEZTETETT!“ A „titok" azonban leleplezte, hogy a Krisztus Teste tagjai olyan magasra emeltettek, mint maga a Fő. „A ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben“ (Kol 3,3). mondja az írás. Ebből egyenesen és világosan következik, hogy a Gyülekezet áldásai szellemiek, nem anyagiak, mennyeiek és nem földiek. Ezért buzdít arra az Ige, hogy „az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel“ (Kol 3,2). Ez a „helyzet“ — Krisztussal az Istenben — választóvíz számunkra ebben a világban. Ne gondoljam azt, mivel Isten gyermeke vagyok, akkor jól kell mennie sorsomnak ezen a földön. Hányszor megtörténik velünk személyes beszélgetéseknél, látogatásoknál, hogy bajt, betegséget, csapást vagy szorongattatást látunk a. másik testvér életében. „Szolgálni“ akarunk, segíteni, és ezt azzal kezdjük, hogy valami bűn után kutatunk a másik életében. Erőltetjük, gyötörjük, és ezzel még csak növeljük szenvedését. Mennyit szenvedett Pál, és azóta is Isten sok áldott életű gyermeke! Miért? Sok bűnt követtek el talán hivő életükben? Az Úr maga mondta Pál felől: „Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én neve38
