Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 2. szám
módszerekkel, a lélekmentés helyettesítése emberi fogásokkal, ügyeskedéssel. A kényelmesebb út és a szoros kapu, mely után csak összeszorítva, szükségben lehet előre menni, állandóan, szüntelen választásra hívnak fel bennünket. Kísértések új alakban jelennek meg, kiszépítve, keresztyén szeretettel elkendőzve, mély tanításoknak látszó emberi bölcselkedés köntösében csodálatos keresztyén bölcsesség mutogatja magát, s mindennek lényege ez: menteni az emberit, fölöslegessé tenni az istenit, elmenekülni a keresztfától, együtt tartani a világ sokaságával. Csia Lajos A nagy különbség Egy afrikai, aki addig a démonoktól való nagy félelemben élt, hallott Jézusról, aki azért jött e világra, hogy megmentse a bűnösöket. Ö ezt az evangéliumot a maga egyszerűségében elfogadta, és kimondhatatlan öröm töltötte be a- szívét. Külsőleg tekintve, az élete megszokottan folyt tovább. Törzstagjai kínozták és gúnyolták új vallása miatt, amely számára, mint ahogy vélték, semmi előnyt nem hozott. Amikor egyszer ismét egy súlyos zsákot kellett cipelnie, társa gúnyolódva kérdezte tőle: „Milyen előnyöd van Jézusból? Neked sem jobb, mint nekünk! Mi a különbség korábbi életed és a mostani között?“ Akkor ez ledobta a nehéz zsákot a hátáról és továbbhaladt anélkül, hogy visszatekintett volna. Majd megállt és társához fordult: — Honnan tudom, hogy a nehéz zsák leesett a vállamról? Hiszen én nem láttam semmit! — De nem érzed többé a terhet! — kiáltotta a másik nevetve. — Helyes — válaszolta hivő társa —, ugyanígy van az, ha valaki hisz az Úr Jézusban. Az Ő kereszten történt váltsághalála által megszabadultam bűneim terhétől. Szívem most békével és örömmel van tele, amelyet az Úr Jézus adott nekem. A nagy találkozás És megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában a csipkebokor közepéből (2Móz 3,2). Mindennapi munkája közben, a juhok őrzésénél volt Mózesnek ez a nagy találkozása. Isten szívesen nyilatkoztatja ki magát a hétköznapjainkban. Olyan embert keres, aki közönséges dolgokkal foglalkozik, hogy aztán hirtelen fellobogtassa az isteni tüzet. Az égbe vezető titokzatos létrát és az Istennel való összeköttetést minden helyről fel lehet venni. Egyes keresztyének úgy vélik, hogy mindig a rendkívüli öröm és különleges kinyilatkoztatások magaslatain kell jármok. De ez nem Isten módja. Ezeket a szellemi csúcspontokat Isten sehol sem ígérte nekünk, ezzel szemben azonban a mindennapi közösséget Ővele. És ez elegendő! A különleges kinyilatkoztatást akkor kapjuk meg, ha az számunkra jó lesz. Három tanítvány kapta azt az ajándékot, hogy Urunkat megdicsőülve lássák, és ez a három élte át Gecsemáné sötétségét is. Senki sem maradhat a megdicsőülés hegyén. A kötelesség völgyében elvégzendő feladatok vannak. Jézus Krisztus nem a dicsőségben találta meg az életművét, hanem a völgyben, ott pedig teljesen és egészen az üdvözítő volt. Látomások és kinyilatkoztatások csak arra szolgálhatnak, hogy közönséges feladataink számára alkalmasabbakká tegyenek minket. Ch. E. Cowman * * * Gondokkal küzdöttem. Rámnehezedtek. Szemügyre vettem őket. Megláttam, hogy mindezek előre kölcsönkért gondok voltak. Egy része a holnapi napra tartozott, egy része a jövő hétre. Egyszeribe átutaltam őket holnapra és a jövő hétre. „Elég minden napnak a maga gondja.“ Felszabadultam. Corrie ten Boom 35
