Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám
Az egyéni imádkozás három feltétele 1. A magány. Az egyedüllét a személyes és bensőséges imádkozás nélkülözhetetlen feltétele. A magány nemcsak azt jelenti, hogy egyedül vagyok, hanem főleg azt, hogy magamnál vagyok és nem másnál. Nem vagyok magamon kívül. A köznyelv csak arról mondja, hogy magánkívül van, akit az izgalom kihoz a sodrából. Ezért mondják az ilyennek: Térj magadhoz! Térj észhez! Vajon nem vagyunk-e mi is gyakran „házon kívül“? Lótás-futás, csapongó gondolatok, túlzsúfolt határidőnaplók, ideges pillantások a karórára — szinte elmaradhatatlan kísérőink, sőt sokszor urai is hétköznapjainknak és ünnepeinknek. Az egyedüllét ne csak külső magányt jelentsen, hanem sokkal inkább egy bensőséges lelki csendet, igazi önmagunkba fordulást. 2. Nem lehet egyszerre Istennel és a világgal beszélni. Urunk Jézus Krisztus is azt mondja, hogy egyedül legyünk, amikor imádkozunk: „Te pedig, amikor imádkozol, menj be a belső szobádba és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban" (Mt 6,6). Igen, csukd be érzékeid kapuját, zárd be képzeleted istállójának ajtaját, hogy a szilaj paripa ne szökhessen ki. 3. A magány azt is jelenti, hogy vonuljunk be lelkünk belső kamrájába. Szálljunk magunkba. Legtöbben azért húzódnak ettől, mert bensőjükben nincs rend. Ezek hasonlítanak azokhoz a férfiakhoz, akiknek házsártos és rosszkedvű feleségük van. Korán reggel elmennek hazulról és lehetőleg későn érkeznek haza, ahol nem békés otthon, hanem házi perpatvar várja őket. Éppígy nem szeretnek magukba nézni, magukbaszállni azok, akiknek lelkében nincsen rend és béke, s „otthon" csak szemrehányás és lelkiismeretfurdalás vár rájuk. A bűn következménye Efezus 4,17-32 Pál apostol szerint itt háromféle sötétségről van szó. 1. Intellektuális sötétség — azaz nem ismerjük Isten dolgait —, tehát tökéletlen az értelem. 2. Lelki sötétség — azaz az embernek nincsenek vágyai Isten dolgai után. Ha anyagilag rendben van, több vágya nincsen — megkeményedett a szíve. 3. Erkölcsi sötétség — azaz aljas ösztönök kerekednek felül —, sötét az ember belső világa. A megrepedt harangot nem lehet foltozni — azt újra kell önteni. A megsérült, megromlott emberi szívet sem lehet foltozni, újjá kell teremteni. Ezt a csodát teszi meg velünk Isten az Úr Jézus Krisztus által. Túrmezei Erzsébet: Ha Te nem lennél ... Ha Te nem lennél, két riadt kezemből kihullatnám az életem mint céljavesztett, hitvány semmiséget. Ha Te nem lennél, meghalna az élet, meghalnának a színek énnekem. Déli verőn is dideregve fáznék, hiszen Te vagy tündöklő napvilágom. S bár tündérkertek ösvényein járnék, elepednék, mint kopár pusztaságon. Rettentő rommá összeomlana énbennem minden, ami szent és drága: lelkem elrejtett, végtelen világa. Szertehullana a harmónia, sóhajokká lennének a dalok és sikoltássá minden énekem: hisz mindenem vagy, Uram, énnekem. (Őszből tavaszba) 55
