Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 3. szám

FIATALOK LEVELEZNEK az újjászületésről Kedves Dani! Talán meglepődsz, hogy jelentkezem, hiszen érettségi óta nem is találkoztunk. De most olyan problémám van, amiben talán tudsz segíteni. Bizonyára emlékszel, hogy engem már a gi­­miben is különcnek tartottak, sokszor csúfol­tak is a többiek. Gyerekkorom óta mindig kerestem Istent, nagyon érdekelt a Biblia, rendszeresen jártam gyülekezetbe. Nem aka­rok hencegni, de mindig igyekeztem Isten akarata szerint élni, s úgy gondolom, ilyen vonatkozásban az átlagnál magasabb színvo­nalon élek. Általában meg is voltam ma­gammal elégedve. Most azonban nagyon nyugtalanít valami. Egy barátnőm azt mondta nekem pár nappal ezelőtt: „A te egész vallásosságod nem ér semmit, mert nem tértél meg és nem vagy újjászületve. Anélkül pedig hiába minden!" — Tényleg hiába volt hát minden az életem­ben ezen a téren? Vagy lehet valaki hivő megtérés és újjászületés nélkül? Hiszen én Istenben mindig is hittem! Nagyon szeret­ném ezt a problémát világosan látni, hogy megnyugodjam. Válaszodat előre is köszönve üdvözöl Ilonka ¥ Kedves Ilonka! Köszönöm kedves leveledet és azt, hogy bi­zalommal vagy hozzám ebben a dologban. Nagyon megértelek, mert magam is hasonló utat jártam végig. Én is gyerekkorom óta vallásos voltam, olvastam a Bibliát, jártam a gyülekezetbe. Amit így Isten Benned is, bennem is végzett, az — előkészítő kegye­lem. Nem lehet azt mondani rá, hogy semmi vagy teljesen hiábavaló, de azt sem, hogy már befejezett állapot, ami elég az üdvösség­hez. Ahogyan egy magzat esetében nem lehet letagadni a kezdődő életet, de azt sem lehet állítani róla, hogy már megszüle­tett. Értékeljük, ami már megvan, de re­ménységgel várjuk a folytatást. Nálam a döntő fordulatot az jelentette, hogy egyszer egy teológus-évfolyamtársam négy­­szemközt megkérdezte tőlem: valóban hiszed-e, hogy Isten előtt bűnös vagy, s fáj­nak-e a bűneid, melyeket ellene elkövettél? — Akkor egyszerre elveszettnek láttam ma­gamat és szívem mélyéből tudtam barátom kérdésére igent mondani. Ez nem elméleti bűnbánat volt, hanem gyerekkoromtól kezdve hirtelen eszembe jutott sok helytelen szó, cselekedet, elkövetett rossz és elmu­lasztott jó, ami lelkiismeretemet terhelte. Aztán megkérdezte: Hiszed-e, hogy Jézus Krisztus a kereszten érted is meghalt és szenvedéseivel, halálával neked is bűn­­bocsánatot szerzett, vére téged is megtisztít bűneidtől? — Tartalmilag ez számomra sem­mi újat nem jelentett, amit addig ne tudtam vagy ne prédikáltam volna. De abban a pil­lanatban mégis az volt az új, hogy az én szá­momra akkor vált ez az elméleti ismeret egészen személyessé. Addig is tudtam, hogy Jézus Krisztus a vi­lág Megváltója — de most felismertem, hogy Ö az én Megváltóm! Ez a Szentlélek munkája volt és mindjárt három következ­ménnyel járt. Először is valami olyan öröm töltött el, ami­hez életem semmilyen addig ismert öröme nem volt hasonlítható. Aztán örömömet min­denkivel meg akartam osztani, mindenkinek továbbadni a felismert kegyelem jó hírét. Végül eltűnt belőlem minden dicsekedés: ki vagyok én, mint tettem én! — s a helyébe hála lépett, és Jézus lett naggyá: kicsoda Ő, mit tett értem, bennem Jézus. Most köszönöm Istennek szüleim, nagyszüle­­im hitét, értem mondott imádságait, s éle­temben Isten kegyelmének minden munkáját, gyerekkorom óta. De át tudom élni azt is, amit Pál apostol szava jelent: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi el­múlt, és íme, új jött létre“ (2Kor 5,17). Az Ige szerinti megtérés-újjászületés nél­kül valóban senki sem lehet részese Isten országának — de veled kapcsolatban is „Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte benned a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára“ (Fii 1,6). Isten áldását kérve rád, szeretettel üdvözöl Dani Születésnapok Nagy Sándor, Julius Caesar, Platon és Phi­lipp Melanchton a születésnapjukon haltak meg. Húsz Jánost a születésnapján égették el a máglyán. Timoleon, egy győztes ezre­des és Macedóniai Filep legnagyobb győzel­meiket a születésnapjukon nyerték. Charles Kingsley egyik születésnapján a tengerpar­ton volt, és ott átadta a szívét az Úrnak. Második születése ugyanaznap volt, mint az első. David Livingstone minden évben a születésnapján megújította szövetségét Mes­terével. A legtragikusabb születésnapi ün­nepélyt, ami valaha lejátszódott, Heródes király palotájában tartották. (Mt 14,6; Mk 6,21) 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom