Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám
BIBLIAI SZIMBÓLUM Edény = testi mivolt A 2Kor 4,4-ben beszél Pál a .Krisztus dicsősége evangéliumának ragyogásáról", és hozzáteszi a 7.versben: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van". Mostani nyomorúságos testünket földből való, illetve cserépedénynek nevezi, amelyben Isten valami nagyon drága dolgot helyezett el, mégpedig tulajdon dicsőségének evangéliumát. Az 1 Pét 3,7 az asszonyokról mint „gyengébb edények"-ről beszél, akikkel a férjük megértőén éljenek, és adják meg nekik a tiszteletet. Ezzel kapcsolatban komoly szavakkal int Pál is az IThesz 4,3-5-ben: „Mert ez az Isten akarata: a ti megszentelödéstek. Azért tartózkodjatok a paráznaságtól; éljen mindegyikótők szentségben és tisztességben feleségével, nem bűnös vágy gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent." Ezekből az összefüggésekből látjuk, hogy az edény az ember testiségének, testi mivoltának a képe. Ide tartozik Róm 9,20-23 is: „Kicsoda vagy te ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Vajon mondja-e a készítmény készítőjének: Miért formáltál engem ilyenre? Vajon a fazekasnak nincs hatalma az agyagon, hogy ugyanabból az anyagból némely edényt ékességre, némelyeket pedig közönséges használatra készítsen? Ha pedig Isten meg akarta mutatni az Ő haragját, és meg akarta ismertetni az Ö hatalmát, és ezért nagy béketűréssel elszenvedte a harag edényeit, amelyek pusztulásra készültek, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amelyeket eleve elkészített a dicsőségre." Isten a mi testi mivoltunk alkotója, mi pedig az Ő tisztességének vagy a szégyennek vagyunk edényei. Azon múlik, kinek a szolgálatába állítjuk testünket és annak tagjait (Róm 12,1). Milyen nagy különbség, hogy a haragnak pusztulásra elkészített edényei vagyunk-e, vagy a kegyelem és irgalom edényei, akiket elkészített Isten a dicsőségre, azért hogy az ö doxá-jának (görögül: dicsőségének) gazdagságát rajtunk megmutassa. Figyeljük meg jól, hogy a kegyelmet hordozó edényeket maga Isten készítette elő, a harag edényeiről pedig az van megírva, hogy el vannak készítve. Nem történik említés arról, hogy ki az, aki átalakította őket. Aki el tud igazodni Isten tanácsvégzései, szándékai és jótetszései közt, annak az ilyen finom különbségtételek drágák és jelentősek, mert a szeretet Atyjának szívébe adnak bepillantást. „Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is. Amazok ékességre, emezek közönséges használatra valók. Ha tehát valaki az utóbbiaktól magát tisztán tartja, ékességre való edény lesz, megszentelt és a gazdának hasznos, minden jó cselekedetre alkalmas" (2Tim 2,20.21). Akármit értsünk is „nagy ház“-on, az Úr Gyülekezetét vagy a „keresztyénséget“, a földet vagy a világmindenséget, vannak arany- és ezüst-, fa- és ércedények, tehát a hitnek és megváltásnak, földi emberi mivoltunknak és az ítéletnek tanúságai. Itt arról van szó, hogy tisztán kell tartanunk magunkat, azaz belsőleg, sót ha kell, külsőleg is elkülönülni azoktól a dolgoktól, melyek Istennek nem tetszenek (vö. 2Kor 6,14-17)! Gyönge testi mivolta ellenére Pál „választott edény“, akinek hivatása, hogy az Úr nevét hordozza nemzetek (pogányok) és királyok közt éppúgy, mint Izraelnek fiai közt, ahogy a Csel 9,15 tanúsítja. A Zsolt 31,10b-13-ban így panaszkodik Dávid: „Elsenyved a búbánat miatt szemem, testem, lelkem. Mert bánatban enyészik életem ... és kiasznak csontjaim ... olyanná lettem, mint a szétomlott edény.“ A testünk — edény! Olyan világban élünk, amely bűnnel és halállal teljes. Ezért „minden nyitott edény, amelyen nincs lezárható fedél, tisztátalan” éppúgy, mint ha valaki halottat érint (4Móz 19,15-16). Milyen fontos tanítást lát a hivő ember az ilyen látszólag mellékes rendelésekben is. A Jer 22,28 Kóniást (Jojákimot) „utálatos és elromlott edényének nevezi. Jer 25,34- ben pedig az istentelen népek megbüntetését és szétszórását nevezi az Úr drága edények szétrombolásának. Ha egykor majd széttörnek a cserépkorsók, emberi testünk földi edényei, akkor fényesen tündökölve tör majd elő a bennünk lakó szellem idáig elrejtett fáklyájának fénye, és győzelemről győzelemre haladhatunk tovább az Isten harcában (Bír 7,19 kk). Akkor majd az Úr házának főzőedényei egyenértékűek lesznek az oltár szent kelyheivel, és „Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik“ (Zakariás 14,21). Micsoda Istentől való nemességet nyernek majd a földi szemmel csekélynek és jelentéktelennek tartott edények! Boldog az, aki a Szent Könyv ilyen utalásainak próféciáját és szimbolikáját sejteni és érteni kezdi! 44
