Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám
gényt, kiemeli a szemétből a szűkölködőt, leülteti az előkelőkkel együtt és főhelyet juttat neki" (iSám 2,7-8). Ha valaki az utolsó helyet békével, zúgolódás nélkül elfogadja, de Isten őt többre szánta, akkor majd előbbre is jut. De mennyire más, ha a Gazda szól hozzá — barátom, ülj feljebb! —, mintha ő maga törtet. A mindennapi életben is igazi megbecsülésben nem a becsvágyó törtetőknek van részük, hanem azoknak, akik valóságos érdemeik alapján léptek feljebb. Isten országában azokat emeli fel a Kegyelem, akik igaz bűnbánatban magukat az Úr előtt megalázták. Kérüx Amim van „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, járj!“ Csel 3,6. A sokhelyütt templomba zárt keresztyénség számára különösen erőteljes üzenet a sánta története: a Krisztusban való hitnek a templomon kívül is meg kell látszania. Az én keresztyénségem vajon meglátszik-e az emberek között? A templomban nem látszik meg különösebben senkin, hogy valójában kicsoda. A templomon kívül, az emberek között válik el igazán, hogy kik vagyunk. Az emberek úgy értékelik, hogy kik vagyunk, hogy mit tudunk adni. Mink van. Mennyi mindent várnak el tőlünk az emberek. Számba vettem-e már, hogy mit várnak tőlem? És gondolkoztam-e már azon, hogy miképpen tudom kielégíteni várakozásukat? — Péter egy dologgal tisztában volt, hogy csak olyat érdemes adni és azt kell adni, amit a názáreti Jézus nevében adhat. Milyen más lenne a mi életünk és embertársaink élete is, ha ez lenne a mérték! Imádság: Jó Istenünk, aki kincseidet ránk pazarolod, add, hogy ebből tudjunk továbbadni mások számára. Amen. Virágh Sándor Pünkösdi üdvözlet Szeretettel küldjük pünkösd ünnepi áldáskívánásainkat Ezékiel próféta könyvének 37. részéből ezzel az Igével: „Az Úr megragadott engem: elvitt engem az Úr és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Uram, Uram, te tudod! Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az Úr Igéjét! így szól az én Uram, az Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni. Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr" (Ezékiel 37,1.3-6). Az Úr keze rajtunk lehet súlyos, leterhelő, fenyítő vagy áldó, de aki megalázza magát az Ő hatalmas keze alatt, annak áldására lesz még a tőle kapott teher és fenyíték is. Az Úr Lelke ki tud emelni megszokott, sokszor taposó malommá vált életfolytatásunkból, ugyanakkor igazában mindig a valóság talajára állít, nem a fellegekben járat. Völgybe visz, leszállít, alázatra késztet. Ugyanakkor megnyitja szemünket Isten szerint való látásra, emberileg reménytelen állapotunk meglátására: Isten Szentleikének újjászülő, megelevenítő munkája nélkül halottak vagyunk bűneinkben! Csak Isten tud rajtunk segíteni, s Ő kész is erre Szentlelke által. A legmegrendítőbb az, hogy Ő ebbe a megelevenítő munkájába belevonja az emberi bizonyságtételt, az igehirdetés szolgálatát. Róm 10,17; Luk 10,16; Jn 5,24-25; 1 Kor 1,21. Csontokhoz, halottakhoz beszélni embernek valóban eszelősség, bolondság, de ha azt mondjuk, amit az Úr mond, a csoda ma is megtörténik nyomában: új életek támadnak. Az újjászületett élet döntő isteni ismertetőjegye pedig: valóban Úrnak vallja és tartja életfolytatásában is Jézus Krisztust. F. P. 36
