Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám
Kérdés - Felelet Olvasd el: Márk 11,27—12, 12 Hogyan vetődött fel a kérdés Jézus hatalmára vonatkozólag? (11, 27—33) Jézus nagy erővel hirdeti az Igét. Sokan özönlenek hozzá. Jeleket és csodákat tesz. Ez nyilvánvalóan ámulatba ejtette a „főpapokat, írástudókat és véneket" is. Honnan veszi Jézus az erőt? Ki bízta meg Őt, és ki képesítette Öt ilyen feladatra? Jézus hatalmára irányuló ezen kérdés tulajdonképpen a „megbízó“ utáni kérdés. Ez érthető. S bár a kérdés akkor vetődött fel, ez mind a mai napig izgatja az embereket. Válasz helyett Jézus ellenkérdést tesz fel. Miért? Kérdések által mélyebbre lehet ásni, és tudatossá válhat olyasmi, amit még homály fed. Szókratész, a görög bölcselő a kérdés-sorozatot az igazság megismerése fontos módszerének tartotta. Jézus is ellenkérdést tesz fel néha, ahelyett hogy közvetlenül válaszolna. Jézusnak azonban itt több a szándéka. Világossá akarja tenni, hogy ellenfeleit nem az igazság érdekli, hanem bizonyíték-anyag gyűjtése vele szemben. Az ellenkérdés világossá teszi a kérdést feltevő hiányzó őszinteségét. Lerántja arcáról a jámbor álarcot, s egész nyomorúsága nyilvánvalóvá lesz. Miért félnek Izráel vezetői a néptől? (11, 32—12, 12) Izráel ezen lelki vezetői említésreméltó ellentétben állnak. Bizonyára semmi kétségük sincs afelől, hogy Jézust és Jánost hová „sorolják“ be. Álláspontjuk világos: mindkettőt elutasítják. Nem akarják azonban elveszíteni a nép jóakaratát, hiszen emberek szolgái. Ezért kibújnak a felelősség alól. Hogyan hihetnének ők, akik egymástól nyerik a dicsőséget (Jn 5, 44)? Elködösített kijelentéseik a világos színvallás helyett elárulják saját lényüket. Melyik ószövetségi Igéhez kapcsolódik Jézusnak a gonosz szőlőművesekről szóló példázata? (12, 1—12) Ézs 5, 1—7-hez. Itt a szőlőről szóló képet a próféta Izráelre vonatkoztatja (7. V.). A Bibliában jártas hallgatói részére nem maradhatott ez a háttér: „nem hallották". Mk 12, 12 azt is világossá teszi, hogy Jézus ellenfelei megértették, kikre gondolt Ő. Az Újszövetségben sok minden nehezen érthető az Ószövetség ismerete nélkül. Mi a példázat jelentése? A szolgák, akiket a szőlőművesek bántalmaznak, az Ószövetség prófétái, akiket Izráelben gyakran elutasítottak és üldöztek (gondoljunk pl. Jeremiásra). Végül is jön a fiú (lásd Zsid 1, 1—2). Megölik őt. A szőlőművesek ítéletre kerülnek (gondoljunk Jeruzsálemnek a rómaiak által végrehajtott elpusztítására). A szőlő másoknak adatott: Izráelt Isten egyelőre félreállította. Jelenleg Isten népe a földön a Gyülekezet. A zsidók által elvetett Krisztus a Gyülekezet alapköve lett. Példázatával Jézus céltáblájává akarta tenni ellenfeleit? Jézus beszéde keményen csengett sokak fülében, ö világosan és érthetően mondta ki, amit gondolt, nem riadt vissza a hatalmasoktól sem. Heródest nyilvánosan „rókának" nevezte (Lk 13, 32). A tanítványokat sem kímélte, Pétert még „sátánnak" is nevezte, mikor az akadályozni akarta őt abban, hogy Isten útján járjon (Mk 8, 33). A farizeusok képmutatását érthető szavakkal leplezi le. Az igazság sem nem beszél, sem nem hallgat az emberek szájaíze szerint. Ezt a támadást Jézus igehirdetésében meg kell hallanunk. Jézus nem volt „szelíd“ ember, aki nem akart volna senkinek sem fájdalmat okozni. * * * A siralom völgyében itt Megváltónk is hullatta könnyeit. Rejtve előtte a te könnyed sincsen, és van hatalma, hogy rajtad segítsen. Lavater — 30 —
