Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám
A NAGY PER VÉGE „Zsidók is, görögök is mind bűn alatt vannak, nincs igaz ember egy sem. Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy minden száj elnémuljon, és az Isten ítélje meg az egész világot. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, a Krisztus Jézus által, mert az Isten Őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az Ö vérében hisznek“ (Róm 3,9-10. 19. 22-25). Bizonyára sokan közülünk resztvettek már valamilyen formában bírósági tárgyaláson — mint felek, tanúk, panaszosok, talán mint vádlottak is. Ismerjük a dolgok menetét: vádemelés, a vádlott kihallgatása, bizonyítékok felsorolása, tárgyalás, ítélethirdetés. Aki törvényszéki ügyben nem is volt soha részes, az is részes egy hatalmas, egyetemes perben: Isten és az ember perében, mely a bűnesettől kezdve az emberiség egész történelme folyamán tart és minden tagjára kiterjed. Némelyikünk élvezi a hosszúra nyúló pereskedést, Isten azonban azt akarja, hogy e pernek vége szakadjon. A vád „Mindnyájan bűn alatt vannak, nincs igaz ember egy sem.“ A bűn csaknem személyes hatalom, amely alól senki sem vonhatja ki magát. Mi emberek, kivétel nélkül ennek a hatalma, uralma alatt állunk. Nemcsak egyes hibáink vannak, melyeket majd kijavítgatunk, hanem alapvetően meghatározza egész életünket az Istentől elszakadt, ellene lázadó állapot. Isten vádoló szava hangzik fölöttem, fölötted: „Mind a bűn alatt vannak!“ Bizonyítékok felsorolása Aki vádat emel, annak bizonyítania is kell, különben rágalmazó. Isten Igéje bőségesen felsorolja a bizonyító tényanyagot az emberről — mindnyájunkról. „Nincsen, aki jót tesz... nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, szájuk átokkal és keserűséggel van tele; romlás és nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik: Isten félelmével nem törődnek“ (10—18. v.). Ószövetségi idézeteket állít itt össze Pál apostol. Melyikünk állíthatná, hogy mindig jót cselekedett mindenkivel, sose mondott ki álnok, keserű, átkozódó szót, nincs senki, akit élete útján megszomorított volna, állandóan a békesség embere volt és az istenfélelmet mindig szeme előtt tartotta. Fenti Igénkben az alapvető bűnös természet gyakorlati tünetei láthatók. E fájdalmas sorok olyan embert jellemeznek, aki Istent nem imádja Őt megillető módon, és az emberi együttélést is megmérgezi és szétrombolja. Mindennapi életünk újra meg újra példa rá. El kell némulnunk a bizonyítékok súlya alatt. Minden vádlottnak jogában áll, szót emelni a maga védelmében, a maga igazolására. Mi sokat tudunk beszélni, a szánk szüntelenül mozog: Istent vádoljuk, embertársainkat hibáztatjuk és magunkat igazoljuk, mentegetjük. Vádoljuk egymást, mint a zsidók és a pogányok. „Mienk a kiválasztás kegyelme“ — kérkednek a zsidók. — „Izráel megfeszítette Messiását, elveszített minden jogcímet; Isten nyilván elvetette népét s az örökséget a pogányokra ruházta át“ — így kérkednek a pogányokból lett keresztyének. De ha megértettük, amit Isten ránkbizonyít, kirekire a maga bűnét — el kell hallgatnunk (v. 9. 19. 22). Nem vádolhatjuk egymást, el kell némulnunk. Csodálatos ítélethirdetés Amikor eljön a nagy per vége, csönd lesz a tárgyalóteremben: ítélethirdetésre kerül sor. Mindenki elnémul, bűnösként áll Isten előtt. Magunk is benne vagyunk a perben, a vádban. Egyetlen várható ítéletünk a halál. És jön a hihetetlen fordulat: mi, halálra való bűnösök, igaznak vagyunk nyilvánítval „Mert mindenki vétkezett, ezért Isten ingyen igazítja meg őket — 18