Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám
Egy természettudós bizonyságtétele Három évvel ezelőtt meggyőződéses materialista és ateista voltam. Ha valaki akkor azt állította volna, hogy én valaha is Istennel kapcsolatos kérdésekkel fogok foglalkozni, az arcába nevettem volna. A világnézetem iskolai és egyetemi tanulmányaim alapozták meg. Bőségesen etettek Marxszal és Leninnel; Démokritosz, Hegel, a Biblia és Mao elolvasására a saját érdeklődésem vitt rá. Az egyetem elvégzése után már szenvedélyesen védelmeztem a világ megismerhetőségének elméletét, és állítottam, hogy a szellem csupán az anyag egy igen bonyolult szervezettségű formájának a terméke. Ha a marxizmust nem is fogadtam el maradéktalanul, úgy egészében mégis csak helyeseltem a kommunizmus felé vezető utat. A pályafutásom magasan ívelt felfelé. Négyéves koromban folyékonyan olvastam, tizenhárom évesen differenciálegyenleteket oldottam meg; tizennyolc voltam, amikor százméteren bajnokságokat nyertem és huszonöt, amikor tíz nyelvet beszéltem. Sok barátom és barátnőm volt, sikerem a hivatásom területén. Az emberek kedveltek. Meg voltam győződve, hogy mindez rajtam múlik. Úgy tanultam, hogy az emberiség hatalmas és nagy; ezt magamra alkalmaztam, és magamat is nagyra tartottam. Nem voltam beképzelt, de büszke, határtalanul büszke, és úgy véltem, ez örökké így fog tartani. Aztán jött egy krízis. Olyan szituációba keveredtem, amelyben egészen pontosan tudtam, hogyan kellene a filozófiámnak működnie, mégsem működött. Elvesztettem a talajt a lábam alól és az életem görbéje süllyedni kezdett. Egyedül maradtam. A szellemem beteg volt és az anyag nem segített rajta. A valódi halálfélelem beláttatta velem, hogy egy materialista világban semminek semmi értelme sincs, mint ahogy az én életemnek sincs benne értelme. A legmélyebb kétségbeesésbe zuhantam és az öngyilkosság szélére kerültem. És itt történt a csoda, amelynek bekövetkezését egy természettudós szemével ma is lehetetlennek találom; Istenre gondoltam! Visszaemlékeztem arra, amit a Bibliában Jézus Krisztusról olvastam, és lényegileg abban a pillanatban kezdtem el hinni Istenben. Két évig tartott, amíg én ezt a teljes intellektusommal be tudtam látni és el tudtam fogadni. De azóta boldogabb vagyok, mint valaha is. Ismétvisszanyeríem az életkedvem, de azonkívül megtaláltam azt a felsőbbrendű értékrendszert, amelynek a legkisebb kincse többet ér, mint ami korábban a legfontosabbnak tűnt. Azóta bizonyos lehetek abban, hogy nem veszek el. A Szentlélek segítségével, aki bennem lakik, mindig minden kérdéssel kapcsolatban megtudhatom, hogyan cselekedhetek helyesen és hogyan élhetek Isten dicsőségére. Az életem gyökeresen megváltozott. A Krisztushoz való fordulásom óta a pályám ismét felfelé ível, de ezúttal ennek a forrását nem a saját személyemben látom. Az emberek ismét kedvelnek, de én most képes vagyok szeretni őket. A szakmai sikereimnek értelme lett, és a százmétereket nem a győzelemért futom, hanem hogy testemet, mint a Szentlélek templomát egészségesen tartsam. Meg van az összehasonlítási alapom. Tudom, milyen volt korábban és milyen most. Mindenkinek szól a bizonyságtételem: a másik út egy zsákutca, amelyből csak Jézus Krisztus vezet ki! S. A. vetés és aratás — evangéliumi folyóirat Kiadja az Evangéliumi Iratmisszió, Hopfauer Str. 44, D-7000 Stuttgart 80. Telefon Stuttgart 7329 26. A lap kéthavonta jelenik meg(D.V.) A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen megküldjük aki azt kéri, vagy akinek a címét megküldik Bankszámlánk száma: 93/36 983 Deutsche Bank AG, Stuttgart-80 (BLZ 600 700 70). Druck und Verlag: St.-Johannis-Druckerei, 7630 Lahr 12, Postfach 5.
