Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
FIATALOK LEVELEZNEK — a sokféle egyházról — Kedves Kálmán! Hogy vagytok, mi újság otthon — családotokban és a gyülekezetben? Én két hete keresztanyámnál nyaralok, jól érzem itt magam és sokféle új élményem van. Keresztanyám a baptista gyülekezet tagja; múlt vasárnap vele mentem istentiszteletre. Utána megmutatta a templomban a keresztelő-medencét s elmondta, hogy náluk 18 éves kortól kezdve lehet bemerítkezni. Az énekkar szolgálata is nagyon tetszett. Ahogy hazamentem elgondolkoztam néhány kérdésen. Krisztus egyetlen tanítványi csoportot gyűjtött maga köré, imádkozott követőinek egységéért — miért van az egyházon belül mégis annyiféle gyülekezet és közösség? Ezzel kapcsolatos kérdéseim még a következők: Van-e olyan közösség, amelyiknek a tanítása és élete tökéletes? Lehet-e azt mondani, hogy minden egyház és közösség tanulhat valamit a másiktól? Mit kíván a szeretet parancsa a tőlünk különböző, más típusú keresztyének felé? Hogyan lehet összeegyeztetni a saját közösségem iránti hűséget a másik iránti szeretettet? Hogyan lehet tájékozódni egy-egy részletkérdésben: mi a helyes és mi a téves, ha mindkettő a Bibliára hivatkozik s a Biblia látszólag mindkettőnek igazat ad? Lehet-e azt mondani, hogy a lényegben legyünk egyek, s a másod-tizedrangú kérdésekben hagyjunk egymásnak szabadságot? És tulajdonképpen mi a lényeg? Kérlek, gondolkozz te is ezeken, beszélgess esetleg a többiekkel is róla. Én még két hétig itt vagyok. Ha tehet, írj! Kedves Juli! Valóságos kérdés-özönt zúdítottál a nyakamba — először sokalltam, de aztán rájöttem, hogy tényleg érdemes ezekre keresni a választ. A szerdai ifjúsági órán felolvastam leveledet, megbeszéltük a benne felvetett problémákat. Megpróbálom összefoglalni az eredményt. Az egyház születésnapja pünkösd; olyanokból jött létre, akik Jézus Krisztust elfogadták Megváltójuknak a Szentlélek által, és vele új életet kezdtek. Kitartóak voltak az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádságban. Tökéletesnek azonban az ősegyház sem volt mondható: azon belül is voltak felfogásbeli különbségek, sőt súlyos hibák. Ez az Apostolok Cselekedetei könyvéből és az apostoli levelekből nyilvánvaló. Azóta sem lehet elvárni egyetlen keresztyén közösségtől sem, hogy tökéletes legyen; kegyelmet nyert bűnösökből áll minden közösség. Egyébként az egyház életére a sokféleség és egység együtt jellemző. Egy zenekar is egyetlen zeneművet játszik egy karmester vezénylése alatt; de minden zenész a maga hangszerén. A különböző hangszerek sajátosságai együtt szólaltatják meg a mű harmóniáját. Ehhez hasonlítható az egyes csoportoknak a szerepe a Krisztusban hívők nagyobb közösségén belül. Egyedül üdvözítő egyház nincs, csak egyedül üdvözítő Krisztus. A krisztusi igazság és élet teljességét magában véve egyik egyház sem képviseli; ezért kölcsönösen is szolgálhatunk egymásnak és tanulhatunk is egymástól. Hogy ránk nézve a más egyházhoz tartozók felé is kötelező a szeretet parancsa, az természetes — és ebben az esetben abban nyilvánul meg, hogy nem azt élezzük ki, ami szétválaszt, hanem inkább azt keressük, ami összeköt. Ha Krisztushoz közelebb kerülünk, akkor egyúttal egymáshoz is. Kérdezed: hogyan lehet összeegyeztetni a saját közösségünk iránti hűséget a másik iránti szeretettel? Az Ige arra figyelmeztet, hogy el ne hagyjuk saját gyülekezetünket (Zsid 10, 25). Az ember sokfelé lehet szívesen látott vendég, de tudnia kell, hol van otthon. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert vannak olyan csoportok, amelyek szívesen halásznak — vödörből. . . Kérdezed: honnan lehet tudni, mi a helyes, mi a téves, ha ellentétes nézetek állnak egymással szemben, de valamennyi a Bibliára hivatkozik? A Biblia nemcsak a saját gyülekezetünk iránti hűségre és a más egyházak iránti szeretetre tanít, de a tévelygésektől is határozottan óv. Akkor van helyes Szentirás-ismeretünk, ha a Biblia sokféle mondanivalója közül felismerjük azt, ami központi fontosságú, és ehhez viszonyítjuk a többit. A Kijelentés középpontjában Jézus Krisztus személye és világmegváltó tette áll. Az Ószövetség előre mutat rá, a négy evangélium Jézus életét, halálát és feltámadását beszéli el; a további részek reá utalnak vissza s megváltásának gyümölcseit tárják fei, a Jelenések könyve pedig a megváltás kiteljesedéséről beszél. A szektákra, tévtanitókra nem az jellemző, hogy nem ismerik a Bibliát, hanem hogy a — 62 —
