Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 4. szám

A teremtés célja Isten elrejtett Isten. Úgy elrejtőzik, hogy még tagadhatja is az ember. A mélység hatalmai tombolnak, és Isten hallgat. Az istentagadás diadalittasan emeli fejét és így szól: Nincs Isten! — Isten hallgatása a Gyülekezetét is szo­rongatja. Hallja a mélység támadását: Hol van hát a te Istened? Ez az éles szél fúj végig a világon. De hát csakugyan hallgat Isten? Nem lehetséges, hogy amit mi Isten nagy hallgatásának nevezünk, éppen az az Ő beszéde? Nincs-e elemek lázadásá­ban, a történelem viharában egy lángo­ló isteni jelzés — az Ő dicsőségének fényes jele — egy parancsoló „Állj“, amit az Isten ellen törő ember élet­­veszélyes „nem“-jére mond? Conrad Ferdinand Meyer mondja: „Is­ten meg sem mukkan. Ő a legcsende­sebb a világon. Ezért fordul feléje a világ.“ Talán az a feszültségekkel teli történelem értelme, hogy a világ feléje forduljon. És ha a világ minden téves keresése és helyzete ellenére az „el­rejtett“ Istenhez fordul — mit akar vele Isten? Mivé lehet? Hová tart a törté­nete? Mi a célja? Ilyen kérdésekben ad világosságot a Biblia. Benne az „el­rejtett“ Isten „kijelentett“ Istenné lesz. Értelmezi a történelmet és célját. A hí­vők gyülekezete boldogan vallja az apostollal: „Megismertette velünk az Ő akaratának titkát az Ő jókedve sze­rint, melyet eleve elrendelt magában, az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek a földön vannak“ (Ef 1,9—10). Ebből három dolog derül ki: И Isten a teremtés és a történelem Ura. Ő kormányoz hatalmas kézzel. Ezért nem véletlenszerű a világtörténe­lem, hanem Isten terve és irányítása szerint halad. Ha néha lazán is tartja a gyeplőt, de sohasem csúszik ki ke­zéből. ■ A világtörténelem nem örökké guru­ló kerékhez hasonlít. Vége, meghatá­rozott célja van. Ez a cél: Isten uralmá­nak az egész világmindenségben való tökéletes megvalósulása Jézus Krisztus által. A Sátán és a bűn létrejötte sem aka­dályozhatja meg Istent e cél elérésé­ben. Tervének keresztülvitelét befolyá­solja ugyan, de nem hiúsítja meg. Isten eléri célját. И A történelemben nincs semmi olyan, ami Isten számára előre nem látott meglepetés lenne. Ö előre ismeri a történelem menetét. Sőt: Igéjének ki­jelentését nekünk ajándékozza, és ab­ban prófétai módon leírja a világ tör­ténetét egészen az Ő hatalmas céljá­nak eléréséig. Ez utóbbit különösen hangsúlyozzuk. A Bibliában a törvény és evangélium Igéje található. Jelentős része próféciá­kat tartalmaz. Éppen a dolgok csalha­tatlan előre meghirdetésére, a próféciá­ra építi Isten a Szentírás tekintélyét és hitelességét. (L. ehhez Ézs 41, 22—27 és 44, 6—7). A prófécia különbözteti meg a Bibliát a föld minden más vallá­sos könyvétől. Ha ugyanis a különböző vallások könyvei jövendöléseket tartal­maznak, ezek be nem teljesedése elá­rulná emberi eredetüket. Ezzel szem­ben a Biblia beteljesedett jövendölé­sei önmagukért beszélnek, és csodála­tos bizonyító erővel tanúskodnak a Megváltó szava mellett: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim so ha el nem múlnak.“ Ez mind az Ó-, mind az újszövetségben érvényes. Milyen bámulatos pontossággal jöven­dölte meg pl. évszázadokon át az Ószövetség Jézusnak e világra való el­jövetelét! Neve, Betlehemben szűztől való születése, menekülése Egyiptom­ba, názáreti eredete, útkészítője, gali­­leai fellépése, csodái, hasonlíthatatlan élet- és tanítási módja, a szamáron va­ló bevonulás, árulója, a harminc ezüst­pénz, a fazekas mezeje, a kereszten felkínált ital, ruhájának kisorsolása, a lándzsadöfés az oldalába, temetése és feltámadása mind ismerős az Ószövet­ségből. És még sok egyéb is. — 56 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom