Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
Erich Sauer: A jeruzsálemi templomtéren Úti benyomások (2) Csaknem hetven évvel később serény építömunkások sürögnek: Zorobábel és Jósua emberei. Néhány éves (536 —521) halasztás után ismét folytatódik az újjáépítés. „A kő, amelyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett.“ Megjelenik Aggeus és Zakariás, lelkesítve, tüzelve, reményt keltve (521). Előttem van Zakariás éjjeli látomásának képe (1—6 fejezet). Nagy ünnepélyességgel szentelik fel Zorobábel templomát próféták, zsoltárköltők, papok, főpapok és Zorobábel, Jézus Dávid-i elődje jelenlétében, aki a nép világi vezére (Ezsd 5, 2; 6, 16 —18; Zsolt 118; Zak 4, 9), pontosan hetven esztendővel a salamoni templom lerombolása után (586—516; Neh 6, 15). Jeremiás jövendölése betű szerint beteljesedett (Jer 25, 11—12). A kép ismét változik. Mélyen megalázzák a templomot: az égőáldozati oltáron felállítanak egy kis oltárt, rajta pedig az olümposzi Zeusz szobrát. De nem elég a szent hely Nymodon való meggyalázása: Antiochus IV. Epiphanes, a pogány szír király; a Jahve-hit fanatikus ellensége, sertésáldozatot mutat be a szentséges oltáron Kr. e. 168- ban, Ábrahám, Dávid és Salamon áldozati oltára helyén. S mindez mintegy 300 méterre attól a helytől, ahol most állok. * Heródes, a későbbi betlehemi gyermekgyilkos, nagy pompával átépitteti Zorobábel templomát. Tízezer munkás dolgozik rajta 46 esztendeig, Kr. e. 19- től Kr. u. 27-ig, tehát Krisztus nyilvános fellépésének első esztendejéig (Jn 2, 20). Ezer pap tanulta ki a kőműves mesterséget, hogy a szentek szentjében a szükséges kőműves munkát elvégezzék, s ily módon a szentek szentjét papi kezek állítsák helyre. A templomtér északi szélén felépítették az Antónia erődöt (31-ben Kr. e.). Ekkor a templomtér olyan — aranyból és márványból készült pompás épületeivel, templomával és várkastélyával —, mint valami pompás hellénista-orientalista Akropolisz. „Mint egy naptól bearanyozott, hófödte hegycsúcs“ — ahogy Josephus Flavius, az apostolok kortársa leírta. Boldog édesanyát látok, aki fiát hozza, hogy bemutassa a templomban. Anna, a prófétaaszony és Simeon, Isten őszhajú szolgája, dicsérik az Urat. Megkezdődött a Messiás korszaka. Tizenkét évvel később, pontosan ugyanott egy fiút látok. Körülötte ősz tanítómesterek. Álmélkodnak mindnyájan.........nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom.“ Húsz esztendő telik el. Valaki szent haraggal telve siet át a templomtéren. Megtisztítja a templomot, kiűzi belőle a kufárokat. Mikor illetékességét kérdezik, jövendő feltámadására hivatkozik. „Romboljátok le ezt a templomot és három nap alatt felépítem“ (Jn 2, 19). Nem értik. Három év múlva újra megtisztítja a templomot, amelyet Isten templomából latrok barlangjává változtattak (Mt 21, 13). És milyen áldott igéket szól a Megváltó éppen ezen a templomtéren! Itt mondta, hogy „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! — Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek" (Jn 7, 37—38). Itt, a templomtéren hirdette: „Én vagyok a világ világossága. — Én vagyok a jó pásztor. — A jó pásztor életét adja az ő juhaiért. — Az én juhaim hallgatnak a hangomra ... és én örök életet adok nekik“ (Jn 8, 12; Jn 10, 9. 11. 27—28). Itt, a templomtéren nyilatkoztatta ki: „Ha ti megtartjátok az én Igémet, valóban tanítványaim vagytok“ (Jn 8, 31) és „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek“ (Jn 8, 36). — 52 —
