Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 4. szám

Erich Sauer: A jeruzsálemi templomtéren Úti benyomások (2) Csaknem hetven évvel később serény építömunkások sürögnek: Zorobábel és Jósua emberei. Néhány éves (536 —521) halasztás után ismét folytatódik az újjáépítés. „A kő, amelyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett.“ Meg­jelenik Aggeus és Zakariás, lelkesítve, tüzelve, reményt keltve (521). Előttem van Zakariás éjjeli látomásának képe (1—6 fejezet). Nagy ünnepélyességgel szentelik fel Zorobábel templomát próféták, zsoltár­költők, papok, főpapok és Zorobábel, Jézus Dávid-i elődje jelenlétében, aki a nép világi vezére (Ezsd 5, 2; 6, 16 —18; Zsolt 118; Zak 4, 9), pontosan hetven esztendővel a salamoni tem­plom lerombolása után (586—516; Neh 6, 15). Jeremiás jövendölése betű szerint beteljesedett (Jer 25, 11—12). A kép ismét változik. Mélyen megaláz­zák a templomot: az égőáldozati oltá­ron felállítanak egy kis oltárt, rajta pe­dig az olümposzi Zeusz szobrát. De nem elég a szent hely Nymodon való meggyalázása: Antiochus IV. Epipha­nes, a pogány szír király; a Jahve-hit fa­natikus ellensége, sertésáldozatot mu­tat be a szentséges oltáron Kr. e. 168- ban, Ábrahám, Dávid és Salamon ál­dozati oltára helyén. S mindez mintegy 300 méterre attól a helytől, ahol most állok. * Heródes, a későbbi betlehemi gyer­mekgyilkos, nagy pompával átépitteti Zorobábel templomát. Tízezer munkás dolgozik rajta 46 esztendeig, Kr. e. 19- től Kr. u. 27-ig, tehát Krisztus nyilvános fellépésének első esztendejéig (Jn 2, 20). Ezer pap tanulta ki a kőműves mes­terséget, hogy a szentek szentjében a szükséges kőműves munkát elvégez­zék, s ily módon a szentek szentjét pa­pi kezek állítsák helyre. A templomtér északi szélén felépítették az Antónia erődöt (31-ben Kr. e.). Ekkor a temp­lomtér olyan — aranyból és márvány­ból készült pompás épületeivel, temp­lomával és várkastélyával —, mint valami pompás hellénista-orientalista Akropolisz. „Mint egy naptól bearanyo­zott, hófödte hegycsúcs“ — ahogy Jo­sephus Flavius, az apostolok kortársa leírta. Boldog édesanyát látok, aki fiát hozza, hogy bemutassa a templomban. Anna, a prófétaaszony és Simeon, Isten őszhajú szolgája, dicsérik az Urat. Megkezdődött a Messiás korszaka. Tizenkét évvel később, pontosan ugyanott egy fiút látok. Körülötte ősz tanítómesterek. Álmélkodnak mindnyá­jan.........nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom.“ Húsz esztendő telik el. Valaki szent ha­raggal telve siet át a templomtéren. Megtisztítja a templomot, kiűzi belőle a kufárokat. Mikor illetékességét kérde­zik, jövendő feltámadására hivatkozik. „Romboljátok le ezt a templomot és há­rom nap alatt felépítem“ (Jn 2, 19). Nem értik. Három év múlva újra megtisztít­ja a templomot, amelyet Isten templo­mából latrok barlangjává változtattak (Mt 21, 13). És milyen áldott igéket szól a Megvál­tó éppen ezen a templomtéren! Itt mondta, hogy „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! — Aki hisz én­­bennem, ahogy az írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek" (Jn 7, 37—38). Itt, a templomtéren hir­dette: „Én vagyok a világ világossága. — Én vagyok a jó pásztor. — A jó pásztor életét adja az ő juhaiért. — Az én juhaim hallgatnak a hangomra ... és én örök életet adok nekik“ (Jn 8, 12; Jn 10, 9. 11. 27—28). Itt, a templomté­ren nyilatkoztatta ki: „Ha ti megtartjá­tok az én Igémet, valóban tanítványaim vagytok“ (Jn 8, 31) és „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek“ (Jn 8, 36). — 52 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom