Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám

keserűség és csalódás éri azokat, akik valami jót vártak tőle. Jézus után men­ni és a tőle nyert keresztet elutasítani azt jelenti, hogy magam zárom ki ma­gamat a tanítványságból, és mielőtt igazán harcbaszálltam volna az egész pokollal, már el is küldtem követeimet, hogy békét kérjek (31. v.). Mennyi felelőtlen hívogatás volt a meg­térésre a múltban és milyen sok volt a felelőtlen megtérés! Inkább azt kelle­ne mondani —veszedelmes megtérés. Milyen sok „volt''-testvémek jobb lett volna, ha meg sem ízleli Krisztus kö­zelségének erejét és barátságának édességét. Jobb lett volna, ha nem ke­rül olyan közel a Golgotához. Az ördög minden egybegyűlt serege sem tud annyi kárt okozni, mint a fele­lőtlen hivő, az a megtért ember, akinél még ott van a fundamentum, de az épí­tés már megállt. Végül ráesik a kő és ő is a kőre — kétszeresen zúzatik össze. A toronyépítő vessen számot. Két do­loggal kell számot vetnie: 1. Elegendő­nek tartja-e Krisztust mindarra, amire az úton szüksége van múltja, jelene és jövője számára? 2. Akarja-e iga­zán önmaga felett Krisztus uralmát vagy csak életének meghatározott terü-Ördögszekéren „Ég és föld között hazátlanul“ nem az Illések sodortatnak. A Himaláják csúcsain széttört szívű félhivők vannak. Az Illéseknek van hazája, de jaj, a szegény kétszívveknek! A Himaláják csúcsai iszonyúan szívükbe nőnek. Nincs csodaszer, mely eggyé tenné, ami már egyszer széttörött. Uram, szívemet Te tedd eggyé s melegítsen fel szent derűd. M. Gy. létéin, amelyeket őmaga jelöl majd meg Jézus számára. Ha Krisztus elég szá­momra, akkor Ő múltamat befedi, je­lenemet hordozza, és Ő az én egyet­len jövendőm. Ha szívem nem is akar mást, csak az Ő teljes uralmát minden területen, amelyet tekintete már elért és megvilágított bennem, akkor a to­rony nagyszerű lesz, teteje valóban az eget éri és rajta Jézus neve ragyog. Áldott megtérés áldott gyümölcse ez. Egy lelkésztársam még évekkel ezelőtt elmondta, hogy van a gyülekezetében egy család, amelynek dolgaiba nem mer beleszólni, mert akkor a démonok megvadulnak, és ő irtózatos küzdelem­be kerül. Nemsokára el is hagyta azt a gyülekezetei. — Mi a megtéréssel, ha az becsületes, nem tízezerrel megyünk a húszezer ellen, hanem százezerszer százezrek seregével, Istennek minden tüzes szekereivel és lovagjaival. A seregek Ura, Ö jár ve­lünk. De minél ravaszabb az odaadá­sunk megtérésünkkor és utána, annál inkább nő az a szembenálló húszezer és fogy a mi tízezerünk. Félelmetes dolog nem becsületesen követni Jézust! Ez a felelőtlenség ne­künk és másoknak örök romlást hoz. Z. J. Áldottak az öregek barátai Áldott, aki megértéssel kísér és fog­ja meg reszkető kezünket. Áldott, aki tudja, hogy hallásunk már nehezen kapja el a szót. Áldott, aki nem csodálkozik, hogy sok mindent nem látunk és lassan jár már nálunk az ész. Áldott, aki mosolyogva áll meg, hogy elbeszélgessen velünk. Áldott, aki megérti feledékenységün­­ket. Áldott, aki fel tudja idéztetni velünk a tegnap emlékeit. Áldott, akitől megtudjuk, hogy nekünk is jut még tisztelet, szeretet, hogy nem vagyunk azért még mi sem egyedül. Áldott, aki segíti vinni öregségünk ke­resztjét, amely nekünk is oly nehéz. Áldott, aki szerető leleményességgel segíti ingadozó lépteinket a hazafelé vezető úton. (Válasz Ady Endre „Az Illés szekerén“ című versére.) — 45 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom