Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám
Kérdés - felelet 1. Miért vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain? (Zsid 11, 4) A legkézenfekvőbb magyarázat az lenne, amit 1 Móz 4, 3—5-ben olvasunk: Kain vitt „valamit" a föld gyümölcséből, míg Ábel az ő juhainak első fajzásából és azoknak legjavából vitt ajándékot az Úrnak. Ábel tehát kedvét kereste az Úrnak a legszebb ajándékkal, míg Kain csak vitt valamit. Mondhatnánk azonban azt is, hogy Kain azzal az ajándékkal kedveskedett az Úrnak, amit eleségül jelölt ki Isten az első ember számára az Édenben: a kert fáinak a gyümölcsét. Ábel véres áldozatot mutatott be, és ezt az Úr becsesebbnek tartotta Kain áldozatánál. 2. Honnan sejthette Ábel, hogy Isten előtt becsesebb a véres áldozat? Éppen erre utal Igénk: hit által vitt becsesebb áldozatot. A hit pedig a Zsid 11, 1 szerint a „nem látott dolgokról való meggyőződés". A hit Isten ajándéka, a Szent Szellem sugallata, amely által valósággá válik mindaz, amit érzékszerveinkkel nem érzékelünk. Hit által ment ki Ábrahám egy általa nem Ismert földre (Zsid 11, 8), hitben haltak meg az Ószövetség nagy emberei, vallást tévén arról, hogy e földön csak vándorok (13. V.) és a mennyei haza után vágyódtak (16. v.), amelyről nem is tudtak. A próféták szájába olyan igéket és jövendöléseket adott Isten, amiket maguk sokszor meg sem értettek. De „Isten Szentlelke által szóltak a próféták", és egyetlen írás sem támadt anélkül. így lett Abel előképe véres áldozatával annak, amit később Mózes törvénye szabályozott a bűnök kiengesztelésére, és még később Isten legszentebb Báránya véresáldozatának, amely egyedül volt képes eltörölni a bűnöket. 3. Csak az áldozat milyensége a döntő Isten előtt? Semmi esetre sem. Bár Ábel áldozata élő áldozat, hiszen az írás szerint a vérben van az élet, míg Kain áldozata élettelen áldozat volt. Ábrahám is azért lett a hit atyja, mert kész volt arra is, hogy fiát, Izsákot megáldozza véres áldozatként az Úr kérésére. Nyilvánvalóan a döntő szempont itt a hit volt. „Ábrahám hitt, és az ő hite tulajdoníttaték igazságul." Ábel hit által vitt áldozata által nyert bizonyságot afelől, hogy ő igaz ember. Bizonyára lelkülete, Istenhez való hozzáállása volt kedves az Úr előtt, ami miatt becsesebb volt áldozata Káinénál, aki viszont már esetleg haragra gerjedése (1 Móz 4, 5) előtt sem állt Istennel bensőséges kapcsolatban. 4. Mit jelent az, hogy „ajándéka által még holta után is beszél“? Bár a Zsid 12, 24 szerint Jézus vére „jobbat beszél, mint az Ábel vére" — ti. az igaz Ábel is ártatlanul halt meg, mint ahogy a tiszta Bárány Jézus is ártatlanul halt meg, „aki bűnt nem ismert". Az Ige az eredeti szöveg szerint itt Abel ajándékáról teszi a nyilatkozatot, hogy Abel az által még ma is beszél, bár már régen meghalt. Ezzel a Zsid levél írója ki akarta emelni, mint ahogy ezt a többi ősatyáról is megállapítja, hogy azok hite ma is él és világító szövétnek számunkra. Énok pl. Istenbe vetett hite által, „mert ő Istennel járt", kapott bizonyságot arról, hogy kedves volt Istennek. Ennek következménye volt azután az, hogy Isten magához vette (1 Móz 5, 24). 5. Nem lehetett ésszerű, hogy mindkettő saját foglalkozása miatt vitt ahhoz illő áldozatot? (1 Móz 4, 2) Ez kézenfekvő lenne, mégis gondoljunk arra, hogy Nőé is földművelő volt (1 Móz 9, 20), mégis hálaáldozatul a vízözön után „minden tiszta állatból és madárból áldozott égőáldozatot az Úrnak" (1 Móz 8, 20). Isten csak ez után adja eledelül az élő állatokat az embernek és adja a megelevenítő vér elfogyasztásának a tilalmát (1 Móz 9, 2—4). Igénk határozottan mondja, hogy hit által vitte Abel a becsesebb (vér) áldozatot. 6. Miért nincs szükség ma már véres áldozatra? Jézus, Istennek tiszta Báránya „egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket" (Zsid 10, 14), vagyis azokat, akik „egyszer s mindenkorra megszenteltettek Jézus Krisztus testének megáldozása által" (10. v.). A véres áldozatok sohasem képesek tökéletességre juttatni az odajárulókat (1. és 11. v.), „De ahol a bűnök bocsánata van, ott nincs többé szükség bűnért való áldozatra" (18. v.). Fenti igékből következik, hogy az Atya örök áldozatul elfogadta Jézus Krisztus egyszeri véres áldozatát minden megtérő emberért, így nincs szükség további áldozatra. — 11 —
