Vetés és Aratás, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám

AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT... Ő a mi békességünk Efézus 2, 14. Talán a legtöbbet használt szó napja­inkban a békesség. Elmondható, hogy az egész emberiség vágyódik a béke után. Az emberiség legnagyobb szelle­mei fáradoznak ezen. Nemcsak a nemzetek közötti béke ké­pez komoly problémát. A béke a család­ban, a szomszédok között, a munkahe­lyen, az élet minden viszonylatában sokszor felborul. Szembekerülnek egy­mással a házastársak, embernek ember­hez való viszonya felborul, békétlenség, gyűlölködés, ellenségeskedés támad. De hogyha a világban található bár­mely békétlenség alapokát keressük, ak­kor fel kell fedeznünk, hogy a világ — tehát minden ember — ellenséges viszonyban áll Istennel. És valóban itt kell keresnünk a sok békétlenség igazi okát. Amióta az ember a bűneset folytán el­idegenedett Istentől, amióta nyílt láza­dásban él Teremtőjével szemben, azóta a bűn következményei mindig súlyosab­ban nehezednek az emberre. Sokszor keressük a bajok okát a külső körülmé­nyekben. Sokszor szeretnénk másokat okolni. De mindez nem használ. Ha egy orvos a betegségnek csak a tüneteit akarja kezelni, akkor nem gyógyítja a bajt magát. Ha pl. a fájdalmat akarja megszüntetni vagy a lázat lenyomni, de a baj okát, okozóját nem kezelné, nem sokat használna, bizonyos esetben pe­dig egyenesen ártana. így vagyunk egyéni életünk minden kérdésével. Nem lehet felületesen eljárnunk — a ba­jok gyökerét kell kutassuk és ott kell a megoldást is megtalálni. Mondottam, hogy az életünkben mutat­kozó békétlenség igazi oka az, hogy az ember ellensége lett Istennek. Jól ért­sük meg tehát: nem Isten ellensége az embernek, hanem az ember lett ellensé­ge Istennek. És Isten azt üzeni a vele ellenséges viszonyban álló embernek: „Én nem vagyok ellenséged, én nem ha­ragszom rád! Átjöhetsz a lázadók tábo­rából a megbékéltek táborába. Elfogad­hatod a felkínált közkegyelmet. Am­nesztiát, büntetlenséget biztosít neked a kegyelem!" — Minden erejével se­gítségedre siet Isten. A bűn erejét meg­töri életedben, a múlt sötét bűneit meg­bocsátja, eltörli, lelkiismeretedet meg­tisztítja, egészen szabaddá tesz. És eb­ben a szabadságban, ebben a vele megbékélt életben van az igazi bol­dogság. ö a mi békességünk. Ő, Jézus Krisztus! Csak Őáltala rendeződik el minden. Ő szerzett békességet az Ő keresztjének vére által. Drága árat fizetett azért, hogy mi Isten közelébe juthassunk, vele újra beszélő viszonyba kerülhessünk. A kereszt híd a világ és Isten között. A kereszt több, mint csak egyszerű jel, hiszen valóságosan az Isten szeretete áldozta fel a kereszten önmagát a mi megbékítésünkre, és valóban a megbé­­kéltetés szolgálatát bízta reánk az Isten. Az ő nevében járunk követségben, az Ö nevében és az Ő megbízatásában hir­detjük minden embernek: Béküljetek meg az Istennel! Az evangélium, az örömüzenet ezt je­lenti: Isten nem haragszik reád, az Ő kegyelmét, a megbocsátást, az örök éle­tet, szeretetét kínálja fel neked. Jöjj hát és engedd magadat megbékéltetni ve­le. ö a mi békességünk — ez azt je­lenti, hogy amíg nem jössz hozzá, köz­te és teközötted ott van az Isten Fia és a kereszt. A Megváltó nem elválaszt té­ged Istentől, hanem összeköt téged Ve­le. Ez az összekötés — ez a békesség vagy megbékéltetés — ez ö maga. Ál­dott személyében Ö a mi békességünk. Már a születésénél hirdették: Ő a világ békessége. A mi békességünk — a te békességed! őbenne békélhetsz meg az Istennel, de minden embertársaddal is. Ha valakivel ellenséges viszonyban élsz vagy haragban vagy, ha valakit gyűlölsz és kerülsz — Őbenne békes­ségre találsz. — 10 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom