Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám
Növekedjetek az ismeretben! Az üdvterv fokozatossága Isten örökkévaló, a világ teremtője, a minden időben létezők időfeletti ősforrása. „Uram, te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek lettek és föld és világ formáltatott, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten" (Zsolt 90, 1—2). „Az örökkévaló Isten" hívta életre a világkorszakokat (Zsid 1, 2). „Akaratának titka" (Ef 1, 9) szerint belőle indul ki a teremtés és megváltás tanácsvégzése. Ő, aki mindent az ö akaratának tanácsából cselekszik (Ef 1, 11), elhatározta magában (Ef 1, 9 szó szerint) ezt a szándékát, és ezért nemcsak a mindenség teremtője, hanem a világkorszakok — eonok — királya is (1 Tim 1, 17). Ö a kezdet. Ő az Alfa, „Mert Őtöle, őáltala és Öreá nézve van minden" (Róma 11, 36). Es ha majd a vég ismét hozzá tér vissza, „Hogy Isten legyen minden mindenekben" (1 Kor 15, 28), akkor ez éppen azért történik, mert a vég benne foglaltatik a kezdetben, az Omega az Alfában. „Őreá nézve van minden, övé a dicsőség mindörökké. Amen“ (Róma 11, 36). Ezt a végcélját, hogy ti. mindent egy fő alatt egyesítsen (Ef 1, 10), Isten nem jelentette ki már kezdetben teljes egészében. Kezdetben inkább „elrejtett" volt bölcsessége (1 Kor 2, 7) és tanácsvégzésének titkát öröktől fogva hallgatással titokban tartotta (Róma 16, 25; Ef 3, 5. 9; Jn 16-12-13). Isten csak fokozatosan hozta nyilvánosságra terveit az üdvtörténet folyamán. Boldogok azért a mi szemeink, hogy látják, és füleink, hogy hallják azt, ami a régi idők kegyeseinek nem adatott meg, hogy hallják és lássák (Mt 13, 16—17; 1 Pét 1, 10—11). Ez a fokozatosság azonban nem egyenletes fejlődés formájában történt, mint valami felfelé haladó egyenes vonal, hanem jellegzetes és egymástól jól elhatárolt korszakok egymásutánjában, hasonlóan a fölfelé vivő lépcső fokaihoz. Isten engedi az embert egy ideig bizonyos úton haladni, azután közbeszól és új összefüggés kezdődik. Először az egyetemes emberiség számára jelenti ki magát, és 2300 éven át úgy bánik vele, mint egységgel. Akkor hirtelen sorsára hagyja és kiválaszt közüle egyet (Abrahám), és vele egészen új történelmi síkon jelenti ki magát. 430 év múlva elrendeli a törvényt, hogy Izrael másfél évezreden át ahhoz igazodjék. Azután pedig, e korszak elteltével, kijelenti, hogy a törvény már nem kötelező, sőt, ami azelőtt a legszigorúbb parancs volt (pl. a körülmetélkedés), az mostantól szigorúan meg van tiltva; az eddigi népét most félreállítja és új népet támaszt a föld minden nemzete közül. Végül azonban az évszázadokig félreállított népet újra helyreállítja Isten; Isten új népe számára elkövetkezik a mennyei dicsőség korszaka, és az egész emberiség látható módon kapja Isten áldását. így lesz a régi világból új világ, majd végcél gyanánt az ítélet emésztő tüze után a kiteljesedés. Az üdvtörténet színekben gazdag, fölfelé haladó lépcsőhöz hasonló korszakok lánca, egy sokféleképpen tagolt történelmi szervezet. Ez a lépcsőzetes jelleg úgy uralja az egész isteni üdvtervet, hogy ezt, mint legfeltűnőbb külső jellemvonást, szinte az egész kijelentéstörténet felépítése elvének kell tekintenünk. Az üdvtörténeti jellegű bibliatanulmányozás tehát abból áll, hogy leírja ezeket a fokokat a maguk jellegében, feltárja a korszakokat úgy, ahogy azok beleilleszkednek az egész üdvtervbe, kutatja az üdvösség korszakait úgy, ahogy azokat a Biblia kijelenti. A Szentírás semmiképpen nem tekinthető egy lelki-szellemi-isteni egyforma szabályos tömbnek, hanem egy csodálatosan tagolt, történeti-prófétai, szellemi-lelki szervezetnek. Éppen ezért úgy is kell olvasnunk, mint ami organikus és Isten korszakaira (eonokra) van osztva. Nincs nagy jelentősége annak, hogy ezeket a fokozatokat üdvkorszakoknak, világkorszakoknak (eonok) vagy éppen háztartásoknak (ökonómia = vö. Ef 1, 10; 3, 2; Kol 1, 25; 1 Tim 1, 4,szó szerint) nevezzük. Az írás egyikre nézve sem ad pontosan körvonalazott fogalmi meghatározást (definíciót). Ezért van az is, hogy egyes írásmagyarázók másként és másként osztják be az egyes korszakokat. Nem a szó a fontos, hanem maga a tárgy. A lényeg az, hogy felismerjük a fokozatokat önmagukban, meglássuk a különbségeket és a belső összefüggéseket. Egy üdvtörténeti időszakasz olyan történelmi korszak, amelyre nézve Istennek bizonyos meghatározott rendelkezései jellemzőek. Mindegyiknek megvan a maga különleges feladata és tartalma Isten tanácsvégzésében. Minden üdvkorszak új és új nagy— 12 —
