Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám
Nagykorú keresztyénség János 4, 4—24 Nagykorúsodó világban élünk, mely nagykorú keresztyéneket kíván. Jézus által lehetünk nagykorúvá. Ez lesz nyilvánvalóvá a samárai asszonyai való beszélgetésében. Ez úgy megy végbe, hogy lerontja a válaszfalakat, a bűn korlátáit, melyek beszűkítik az életet és akadályok a nagykorúság útján. Vizsgáljuk meg, hogyan megy ez végbe. 1. Jézus lerontja a megmerevedett társadalmi korlátokat. Amikor ismét Galileába megy, útja Samárián át vezet. Sikár közelében Jákob kútjához telepszik, csak azért, hogy megszólíthasson egy asszonyt. Figyelmen kívül hagyja kora rabbinisztikus tanítását: „Ne társalkodj asszonnyal!“ Messiási küldetését teljesíti, amikor kora elavult felfogását lerombolja, miszerint a nő alacsonyabb rendű, csak eszköz, mely adható-vehető. Jézus példájával olyan magot vet, mely társadalmi méretekben csak a XX. században kezdett beérni. Az Ö példája íme, társadalmi méreteket ölthet! Adjunk hálát érte. 2. Jézus lerontja a faji korlátokat is. A megszólított asszony is megütközik: „Hogyan kérhetsz tőlem inni zsidó létedre, hiszen én samáriai asszony vagyok!" Bebizonyította, hogy kérhet. Akárcsak az irgalmas samaritánus példázatával, rombolja a fajgyűlölet válaszfalait. Ezzel Ó tette meg a döntő lépést a népfajok megbékítése útján, öntelt fajának példát mutat, amikor lehajol a megvetett samáriaihoz. Valóban Békesség Fejedelme, aki az egész emberiség megbékítéséért jött. Nem egy kis provincia messiása csupán, hanem a világ Megváltója a mi Urunk! Ma is teljesen átadott szívet kíván, melyben nem marad hely a fajgyűlöletnek vagy a sovinizmusnak. Légy hálás, hogy az emberiség rádöbbent az egy vérből való teremtettségére. 3. Jézus ledönti a felekezeti szükkeblüséget is, az évezeredes vitát: Hol és hogyan kell imádni Istent, Jeruzsálemben vagy a Garizimon? Zsidó vagy samáriai módra? Jézus válasza örök érvényű: „Az Isten Lélek, és akik Őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.“ A helyes istentiszteletben rámutat a törvény és az evangélium szerepére,hogy megigazítás nélkül nem lehet Lélek szerint imádni az Istent. De ahol megjelenik a Szentlélek, ott istentisztelet folyik hétköznap, munkaközben is. Isten nélkül viszont, ahol a tevékenységet nem a szeretet sugallja, üres az életünk, sivár és céltalan. Az istentisztelet középpontja az a szeretet, mely által Isten emberré lett, meghalt és feltámadott érettünk. Az erről szóló örömüzenet és a nyomában támadt új élet hálája: istentisztelet. Az ilyen istentiszteletben Urunk önmagát közli velünk, mint akkor a samáriai asszonnyal. E találkozás öröme feledteti az élet hétköznapi dolgait. Ott felejti vödrét, mégsem járt ott hiába! Légy hálás, ha most itt, e sorokon keresztül, te is találkoztál Jézussal, Megváltóddal. 4. A magát közlő Jézus összetöri bennünk a bűn bilincseit. Milyen felszabadult lett a samáriai asszony, talán még arcát is elfeledte lefátyolozni! Hogyne, amikor teljesen leplezetlenül áll Ura előtt élete, s mégis szóba áll vele! Jézus nemcsak felfedi isteni voltát, hanem leleplezi önmagunk előtt is igazi kilétünket. Mégsem megszégyenítő, hanem gyógyító a szívek és vesék megoszlásáig hatoló sebészkése. Előkerül, hogy örökre eltűnjön életünk minden rendetlensége és rendezetlensége. Keresed Istent? Ő itt van! Keresed lelked nyugalmát? Jézus meghozta számodra! — A többszörösen megromlott házasság is az Istennel megromlott kapcsolatot tükrözi. Mindkettő csak Jézusban állhat helyre. Rádöbbenünk, hogy nem a körülményeink lettek elviselhetetlenek, hanem bűnbe merült szívünk, mert ebből indul ki minden élet vagy élettelenség, öröm vagy örömtelenség, elégedettség vagy elégedetlenség, bé(folytatása a 9. oldalon} — 8 —
