Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám

dolga tartson gyászban, mint Méfibóse­­tet. 2. Ha Méfibóset ragaszkodott volna Si­ba megbüntetéséhez, nagyon megter­helte volna Dávidot, aki még Sémeinek is megbocsátott, amikor újra Izrael ki­rálya lett. Ne engedj meg magadnak olyan imád­ságokat, amelyek keserítik az Urat és elvonják figyelmedet az Ó uralmának növekedéséről. 3. Méfibóset tudta, hogy minden vagyo­na, saját élete is Dávid jóságának aján­déka, nem indulhatott hát erőszakos emberi igazság után. Neked sincs egye­bed, csak amit az Isten irgalomból adott neked Krisztusért, azért ne terheld Is­tent emberi igazság követeléseinek ter­heivel. 4. Méfibóset szíve akkor tárult ki iga­zán, amikor azt mondta, hogy Siba elve­heti az egész vagyont, mert minden örö­me abban van, hogy Dávid hazatért régi hatalmában. A mi szívünk öröme akkor teljes, ami­kor már semmi sem hozhat izgalomba bennünket, csak Jézus uralmának hely­zete. Sokszor a lelkiszolgálatok is ösz­­sze vannak kötve lapuló anyagi vágyak­kal, titkos kis számítgatásokkal, amik­nek teljesülését hol Istentől, hol em­berektől várjuk. Jó lenne tudni mindig, hogy ilyenkor szégyenkezve maradunk el Saul sánta unokájától, Méfibósettől. A fehér dália A fehér dália nem irigyli a piros kardvirágot, jóllehet többet kap a fényből, jóllehet több irányból látják. A fehér dália kitárja sziromkarjait a szélnek s magához öleli az eget, a bogarat, a legnagyobbat és a legkisebbet, még sincs meghatva önmagától, örül, hogy teheti. F. L. Óvatosság nem gyávaság Áruházakban mindennapos látvány, hogy a vevők az áruk előtt állnak és gondolkoznak. Végül egy „Köszö­nöm szépen" vagy „Elnézést kérek“ udvarias kifejezéssel otthagyják az eladót. Ez balszerencse az eladó­nak, de talán szerencse a vevő szá­mára, mert az árú nem volt kielégítő. Édesapám gazdálkodó volt, és az volt az elve, hogy az újonnan piac­­.ra kerülő gépeknél előbb be kell várni, hogyan válnak be a gyakor­latban, és csak azután szabad hatá­rozni a megvásárlás dolgában. Az ilyen viselkedés nem félénkség vagy gyávaság, sokkal inkább egészséges valóságérzékről tanús­kodik. Az óvatosság előrelátó és éber. Az idők végén életünk ítélet alá ke­rül. Isten bizonyára meg fogja ne­künk mutatni, helyesen használ­tuk-e fel életünket. Semmi mást nem fog számon kérni tőlünk, mint Isten és emberek iránti szeretetün­­ket. Sok ember azonban nem Isten szeretetét tartja szeme előtt, hanem az élet élvezetét. Jézus a maga idejében figyelmeztet­te hallgatóit, hogy „óvakodjanak" a farizeusoktól. Ezeket az embereket eltöltötte a büszkeség mindazért, amit Isten előtt végezhettek. De teljesítményeik Jézus megítélése szerint értéktelenek voltak, mert nem gyökereztek elég mélyen a sze­­retetben és Istenben. A „farizeus­­ság“ egy modern formáját láthatjuk az üres aktivizmusban, mely mind­nyájunkat csábít és amelyre mi is csábítunk másokat. Ez elrabol­ja szeretetünket, mert figyelmünket emberek helyett dolgokra irányítja. Ezért legyetek éberek! — 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom