Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám
De az Úr Józseffel volt 1 Mózes 39, 1—6 Rabszolgasorsban. Nyomon követve József útját látjuk, hogy egymást érték a csapások és megaláztatások. Idegenek kezébe került, rabszolgaként árucikké lett, elvitték hazájából idegen, pogány országba, házi rabszolga lett egy egyiptomi testőrparancsnoknál. Minden oka meglett volna a boldogtalanságra. Mit várhatott az idegenektől, akiknek nyelvét nem is értette, ha bátyjai is halálra szánták; az egyiptomiaktól, akik gőgösen nézték le a körülöttük élő nomád népeket, mert műveltebbek és hatalmasabbak voltak azoknál? S mi megbecsülésre számíthat egy ifjú rabszolga a magas rangú egyiptomi tiszt, a királyi tisztviselő házánál? Gyönge természet ilyenkor búskomorságba süllyed, megutálja embertársait, életúnttá válik; a büszke ember bosszúállásra gondol, alig várja, hogy alkalma legyen visszafizetni. A hivő lélek azonban nyugodtan viseli sorsát, türelemmel várja a kibontakozást, mert tudja, hogy Isten vele van. Ez volt József életének a titka. Elvesztett mindent: otthonát, Haluszka Rózsa: Vasból acél Amíg a vas acéllá válik, Nehéz út, kemény küzdelem! S a munkáló mesterkezeknek Véget nem érő türelem. Törik, hajlítják, nem kímélik, Kohóban izzik olvadásig. Nagy munka az, s nehéz az útja, Amíg a vas acéllá válik. Amíg a vas acéllá válik ... Lelkem is tudja, ez a cél. Fénytelen, rozsdaette vas volt, S ragyogni kezd már, mint acél. Lelkem is átment már a tűzön, S dicséretet mond mindhalálig, Mert nagy műve az ég Urának, Mikor a vas acéllá válik. családját, hazáját, megbecsült helyzetét, szabadságát — de Istennel való közösségét, az Úrral való kapcsolatát nem vehették el tőle. „Elvitték Egyiptomba; Potifár, a testőrök parancsnoka vásárolta meg az izmáeliektől. De az Úr Józseffel volt és szerencsés ember lett.“ Életed nehéz helyzeteiben, mélységeiben milyen lelkűiét él benned? Elkeseredés, bosszúvágy vagy az a bizonyosság: De velem az Úri? Szabad ezt tudnod, ebben örvendezned! Mit jelentett József számára, hogy az Úr vele volt? És mit jelent a te számodra, hogy veled az Úr? 1. Kárpótolta mindenért. Test szerinti apja, aki őt annyira szerette, nem volt vele — mennyei Atyjához bizalommal fordulhatott imádságában. Pogányság, bálványimádás vette körül — ő annál jobban ragaszkodott az élő Istenhez. Boldogságának a forrása a mennyei Atya volt. Mindent elfogadott az Atya kezéből, akaratához akart igazodni mindenben. — Ha magadra maradsz, annál inkább veled az Atya. Nem ellenséged — szövetségesed! 2. Átalakította jellemét. Már nem álmodozik, nem a jövőben, álmai világában, hanem a jelenben próbál élni és helytállni. Nem hivalkodik a cifra ruhában, nem hord rossz híreket senkiről, hanem teljes erejével arra törekszik, hogy ahol van, hasznossá tegye magát. Az Úr Józseffel volt; a nagy zuhanás nem töri össze, hanem talpra állítja. Otthon a jövőben próbált élni, Egyiptomban próbálhatott volna a múltban élni — de a valóság talajára áll, a jelenben él, hőséggel szolgál. „Egyiptomi urának a házában élt. Látta gazdája, hogy vele van az Úr, bármit cselekszik, eredményessé teszi kezében az Úr." — „A sáfároktól azt kívánják meg, hogy mindegyik hűnek találtassák“ (1 Kor 4, 2). József a jelenben élt és az adott helyzetben bölcsen szolgált. — Isten téged is józanná, bölccsé, szolgáló életté akar formálni. Nem ábrándozóvá — más körül— 3 —
