Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám
Az erő, a szeretet A primitív népek életében figyelhető meg legjobban, hová juttatta az embert a bűn az Istennel való kapcsolatát illetően. Elveszítette tiszta istenfogalmát: nem a szeretet kapcsolja Istenhez, hanem a félelem. A félelem diktálja cselekedeteit is. Isten azonban nem a szolgaság lelkét adta nekünk (Róma 8, 15), hanem a fiúságét. A fiú szereti atyját és szeretetből engedelmeskedik, nem félelemből. A névleges keresztyének Istenhez való kapcsolódása is a félelmen alapszik, pedig az igazi szeretet kiűzi a félelmet. A bűn mindig párosul a szolgaság leikével, mert aki bűnt cselekszik, az szolgája, sőt rabszolgája a bűnnek. Ott van szabadság, ahol felszabadultak a bűn hatalma alól. Az Ige szerint az ígéret gyermekei a szabadok, a szolgálótól született gyermekek a rabszolgaságra születettek. Mi az ígéret gyermekei vagyunk, ha a Lélek szabadságában járunk és nem a bűn rabszolgaságában, mert Jézus Krisztus életének a törvénye megszabadított a halál és a test törvényétől. Az Ige szerint a szolgalelkek a gyávaság lelkét veszik. Gyávaságot az Úr megvallásában, mikor szégyenük Urukat, gyáván meghátrálnak a hitéletben és nem támaszkodnak Isten ígéreteire. A világ éppen a bátor kiállást várja a keresztyénektől. Ez imponál. A cél nélkül élő és az élettől megcsömörlött emberek a hivő keresztyénektől várják a példamutatást. Sok keresztyén azonban nem áll ellen a világ áramlatának, hanem ellenkezőleg, úszik az árral. Isten gyermekei nem futnak a világgal együtt a kicsapongás áradatában, és ez megdöbbenti őket. Isten gyermekei minden tekintetben szembehelyezkednek az árral: viselkedésükben, állásfoglalásukban, gondolkodásukban. A hivő ember csak akkor válik egyéniséggé, ha a tömeg befolyásától megszabadul és csak egy lélek uralja: Isten Lelke. Mi nem a félelem lelkét kaptuk, hanem a fiúságét. Ez bizonyságot tesz istenfiúságunk mellett. Ez a Lélek jogosít fel minket arra, hogy Istent Atyánknak szólíthatjuk és magunkat az Ő gyermekeinek tarthatjuk. Pál azt írja a korintusiakhoz: „Mi nem e világ lelkét vettük, hanem az Istenből származó lelket", tehát Szellemét. A világ lelke pszichikai, materialista lélek. Ez a lélek a földhöz tapadt és csak az anyagiakért rajong. Az ilyen beállítottságú emberek nem tudnak felemelkedni a szellemiség magasabb síkjára. Milyen ez az anyagelvű, világi, testies lelkűiét? Megtalálható mindenütt a közönséges beszédben, a szeretetlen, önző magatartásban, a világi szórakozásokra és testiességre irányuló vágyódásban. Mi nem ezt a lelket vettük, hanem az erőnek, szeretetnek és a józanságnak Lelkét. Az erő lelkét, amely mások felé és vissza is hat, a szeretet lelkét, amely csak kifelé hat, és egészségtelen, ha magunk felé hat, végül a józanság lelkét, amely csak befelé, magunk felé irányuló erő. Mi az erő Lelkét kaptuk A gyávákat megtörik és elsodorják az életviharok és az ellenséges erők. Akik Isten erejének lelkét kapták, szilárdan és hűségesen állnak. Ezt az erőt ígérte Jézus az övéinek. Honnan kapták ezt az erőt? A Szentiélektől. A keresztyének élete pünkösd után győzelmes, erőtől duzzadó, egészséges élet volt. Akié nem volt a Lélek, az nem volt Krisztus tulajdona, az nem volt keresztyén (Róma 8, 9). Hitünk tehát nem nyugodhat csupán tanokon, kiváló, jól megszövegezett dogmákon, emberi bölcsességen, hanem Istennek erején (1 Kor 2, 5). Ezért bizonyságunk is a Léleknek és az erőnek a megmutatásában állhat csupán. Másként nem juthatunk erőről erőre, győzelemre (Zsolt 84, 8). Isten a szeretet Lelkét adja Isten a szeretet, ezért a szeretet Istentől van (1 Jn 4, 7). Aki igazán tud — 8 —