Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám
Előbb hallgatni, azután szolgálni „Mikor pedig tovább haladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony házába fogadta. És ennek volt egy Mária nevű testvére, aki az Úr lábához ült és hallgatta az ő beszédét. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok szolgálat. Ezért előállott és így szólt: Uram, nincs gondod rá, hogy a testvérem a szolgálatban magamra hagyott engem? Szólj neki, segítsen nekem. Az Úr pedig azt mondta neki: Márta, Márta, sok mindenért aggodalmaskodói és töröd magadat, pedig egy a szükséges“ (Lk 10, 38—42). Mária és Márta története korábban sokszor zavart engem. Jézus a két testvér házába jön. Márta sokat fárad, hogy neki szolgáljon, és bár Jézus ismeri gondjait és fáradozását, mégis kifogásolja magaviseletét és Máriára mutat, aki odaült a lábához, hogy Őt hallgassa. Nem volt ez esetleg hálátlanság a részéről? Mikor az első keresztyének elmondták egymásnak ezt a történetet, aligha foglalkoztatta őket ez a kérdés. Mária és Márta különböző viselkedésénél egy dolog volt fontos számukra: az Úr Jézus az első helyet akarja elfoglalni az életükben. Az Úr Jézusért történő minden szolgálatnak csak akkor van értelme, ha ezt megelőzi az Úrra való hallgatás. Az érette való munkában mindig csak annyi erőnk és hatalmunk van, amennyit előzőleg az Istenre való hallgatás útján kapunk. Aki mint hivő keresztyén nem Krisztustól kapta a megbízatását, lehet, hogy végtelenül sokat fáradozik — talán a gyülekezetben is —, de mindezt erő nélkül teszi, s ezért munkája végső sorban értelmetlen. Vajon nem itt van-e a gyökere sok hivő keresztyén és sok gyülekezet erőtlenségének? Mi tervezünk és szervezünk. Határidőnaplónk tele van előjegyzésekkel. Kezünk tele van munkával, annyira, hogy nem tudjuk megtartani benne az élet Igéjét. Az Úr Jézusért való sok sürgés-forgásunk, sok gondunk és fáradozásunk közben elfelejtjük, hogy nekünk Köszönöm a szememet Köszönöm a szememet, köszönöm, hogy láttam milliónyi jeledet, gyermekeim, párom. Köszönöm a fülemet, köszönöm, hogy hallott szellőt, tücsköt, madarat, égi, földi hangot. Köszönöm a kezemet, felemelem áldva, köszönöm, hogy puha lett a simogatásra. Köszönöm a lábamat, köszönöm, hogy rávitt útjaidra, vezetett csodától csodáig. Köszönöm a szívemet, köszönöm a vért és köszönöm az örömet s minden földi érzést. F. L. — 3 — Őreá magára van szükségünk. Jézus nem akar puszta ügy lenni, amelyért agyonhajszoljuk magunkat, hanem ő akar munkánk Ura maradni. Akkor nem leszünk híján az „üzemanyagnak“, amely nélkül, megreked az életünk. M. S.
