Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
A Lélek olaja „Ezek ketten az olajjal felkenettek, akik az egész föld Ura mellett állnak“ Zak 4, 14 A Szentlélek olaja mindig az Úrral való szoros egységbe von bennünket, így mindig az Ő közelségét kívánjuk. Terhűnkre van, fáraszt bennünket az, ami a menny birodalma ellen irányul. Azonban ha az olaj elfogy a fejünkről, akkor nem érezzük jól magunkat az Úr közelségében. Ilyenkor nehézkesen imádkozunk. Közömbösen olvassuk az Igét. Könnyen elhagyjuk a szolgálatokat. Krisztus kezd eltűnni a középpontból, és a nagy „én“-ünk, a saját problémánk kerül a helyére. A Szentlélek mindig az Úr jelenlétébe von bennünket. A Szentlélek kenete alatt érezzük igazán azt, hogy az Úr az egész föld Ura. A kenet alatt könnyű engedelmeskedni is, öröm az Úrnak szolgálni. Fáradságot nem ismerve tudunk menni az elveszettek után. Frissnek, elevennek érezzük magunkat. Csúfolhatnak, gúnyolhatnak bennünket, semmi nem árthat, mert a kenet annyira felfokozza bennünk az Úr iránti szeretetet, hogy minden más hatástalanná válik ránk nézve. Éppen ezért a hivő ember számára nélkülözhetetlen a Lélek olaja. Most is fontos kérdés ez: „Vajon vettetek-e Szentlelket, miután hívőkké lettetek?" /Csel 19, 2/. Vettük-e a Lelket és megmaradtunk-e a Lélek közösségében? Hol állok én most? Az egész föld Urának a közelségében, közösségében vagy távol tőle? A Szentlélek tart engem az Úr közelségében. Magam hiába erőlködnék, nem tudnék az Ő közelségében maradni, mert a csalárd szívem, az eszem máshová húz. Isten Lelke teremti meg a közösséget köztem és az Úr között. Amíg a kenet alatt vagyok, boldogan vallom: „Isten közelsége oly igen jó nékem“ /Zsolt 73, 28/. Mi hogyan vagyunk most? Van elég olajunk? Eletszabályok Legyen minden reggel mintaképünk a „szelíd és alázatos szívű" Jézus. Őbenne legyen bizalmunk, reménységünk és felebaráti szeretetünk. Őrizzük meg lelkünket és arcunkat mindig derűsnek, mégha egyedül vagyunk is. Mérlegeljük minden reggel Isten jelenlétében, mit tehetünk, hogy tanácsot és segítséget adhassunk embertársainknak. Lássuk meg előre az eseményeket, melyekben türtőztetni kell magunkat, hogy készek legyünk megtenni azt, és tudjuk megbocsátani a sérelmeket. Tereljük a beszédet a hiányosságok tárgyalásáról a részvétre és a mások jó tulajdonságainak a felismerésére. Tudjuk nyugodtan tűrni a kellemetlenkedőket. Szokjuk meg a kedvesség kifejezéseit: a köszönést, találkozásnál a mosolyt és a keresztyén udvariasságot. Engedjünk másoknak olyan dolgokban, amikről más véleményük lehet: legyünk megértők a játék kiválasztásánál, a sétánál, az olvasásnál, az étkezésnél stb., alkalmazkodva mások ízléséhez. Tegyük saját magunkban kedveltté az erényeket, nem büszkélkedve és főleg nem megalázva azokat, akik ilyennel nem bírnak. Senkit ne javítsunk ki anélkül, hogy kedves és jó szót ne adnánk hozzá. Legyünk hajlandók bocsánatot kérni, amikor vétettünk. vetés és aratás — evangéliumi folyóirat Kiadja az Evangéliumi Iratmisszió, D-7 Stuttgart 80, Hopfauerstr. 44. Telefon Stuttgart 73 29 26. A lap kéthavonta jelenik meg (D. V.). A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen megküldjük aki azt kéri, vagy akinek a címét megküldik. Bankszámlánk száma: 93 / 36 983 Deutsche Bank AG, Stuttgart-80 (BLZ 600 700 70). Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr 12, Postfach 5. 13831/1975
