Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
Evangéliumi folyóirat 8. évfolyam 1. szám Újévi köszöntés A karácsony ünnepi hangulata szertefoszlott —, az óév elmaradt mögöttünk, és már áteveztünk az új esztendőbe. Az új év első hónapja Janus után nyerte nevét. A pogány monda szerint Janus arca kétfelé nézett, előre és hátra. Valóban, esztendő fordulása arra késztet bennünket, hogy visszatekintsünk és előre nézzünk. Mit látunk, ha viszszatekintünk? Sok egyéb mellett megláthatjuk ezt a kettőt: Isten változatlan hűségét, szeretetteljes megbocsátását, kegyelmes hordozását és a magunk sok kudarcát, mulasztását, vereségét. Az első hálaadásra késztet, a másik megalázkodásra. Milyen jó, hogy a Szentírás egybehangzó tanúsága szerint Isten kegyelme messze felülhaladja bűneinket. Ha nem így lenne, kétségbe kellene esnünk. Szeretném kifejezni az új évre jókívánságainkat mindnyájunk számára. Ezt az Igét és jókívánságot kaptam: „Ő maga, a békesség Istene, szenteljen meg minket mindenestől." A német Biblia ezt így fejezi ki: durch und durch. Szabadon fordítva ez azt jelenti: keresztül-kasul, át meg át. A megszentelődés csodálatos szépségben és sokfelöl ragyog fel a Biblia lapjain. A legszebb és legegyszerűbb értelme ez: Isten megszentel, azaz Jézushoz hasonlóvá tesz. Nem kenetteljes, a kegyességtől csepegő életet jelent. A megszentelt élet gyakorlatilag megkönnyíti mások számára a Jézushoz vezető utat. Nem az igyekezetünket, erőfeszítéseinket és erőlködéseinket kéri az Úr, hanem azt várja tőlünk, hogy a szívünk teljen meg válogatás nélkül mindenki iránt izzó szeretettel. Olyan izzó legyen ez a szeretet, hogy ennek tüzében égjen el bennünk minden, ami másoktól elválaszthatna: a kicsinyesség, az előítéletek, a kényelemszeretet, a szimpátia-antipátia vonzása és taszítása, valamint minden tartózkodó hűvösség. Égjen ez a szeretet, és akkor semmi áldozat nem lesz súlyos, semmilyen szolgálat nem lesz terhes. Akkor nem mulasztjuk majd el az alkalmakat és a lehetőségeket jót cselekedni, amíg arra időnk van. Sohasem fogjuk megbánni azt, amit Jézus nevében másokért tettünk. Az Ő szeretete bennünk odahajol mindenkihez. Ez a szeretet nem vet meg, nem néz le senkit. Ennek a szeretetnek a fényében senkire nem nézünk majd mint „reménytelen esetre".
