Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám
Bibliai szimbólum Csillag = teljesség, fenség, dicsőség, Krisztus. A csillagokat nem egyszer mint a teljesség vagy a teljes szám képéül használják. így ígéri meg Isten Ábrahámnak, hogy utódai számosak lesznek, mint az ég csillagai (1 Móz 15, 5; 22, 17; 26, 4; 2 Móz 32, 13). „Oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai“ — mondja Mózes (5 Móz 1,10, vö. 10, 22; Neh 9, 23), és azzal fenyegeti népét, hogyha engedetlenné válik, kicsiny csoporttá morzsolódik, és nem marad meg az ég csillagaihoz hasonló sokasága (5 Móz 28, 62). De nemcsak a tömeget és bőséget, hanem a fényt és a fenséget is jelképezik a csillagok. Jel 8, 10—11 egy nagy csillagról beszél, melynek üröm a neve, s amely fáklyaként lobog és a folyók és források harmadrészére zuhan. Jel 9, 1 pedig arról tudósít, hogy egy égből földre esett csillagnak adatik a mélység kulcsa. Ebből felismerhető, hogy a csillagok mögött hatalmas lények rejtőznek, bizonyos cselekvési szabadsággal, különösen az ítéletben. Ezt sejteti még az elesett, Istentől távol élő ember is, mikor a természeti hatalmakat, különösen a napot, holdat és a csillagokat imádja. Hogy az ilyenfajta bálványimádás egyik oldaláról nézve megfelel Isten itéletes szándékának, azt látjuk 5 Móz 4, 19-ből. Ott ezt olvassuk: ......... szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr, a te Istened, minden néppel köziött az egész ég alatt." Vagy ahogy Menge fordítja: „A te Istened adta minden más népnek, hogy tiszteljék azokat“ (vö. Róm 1,24—25-tel), A csillagok az égi pályájukról harcolhatnak is (Bír 5, 20. vö. Dán 10, 13). Ahogy láttuk, Isten csillagokat pecsételt le (Jób 9, 7), és ha Jób 25, 5—6. versét egybevetjük 4, 18—19. versével, felismerjük, hogy a csillagok az ember féreg-mivoltával szemben hatalmas fenségek. Maga az Úr, a világmindenség legdicsőségesebb fensége nem csupán csillaggal van jelezve (Mt 2, 2), hanem maga is csillag, ahogy a megnyílt szemű ember, Bálám mondja 4 Móz 24, 17-ben: „Látom Őt, de nem most, nézem Őt, de nem közel. Csillag származik .. ." Jel 1, 20 így szól: „A csillagok . . . angyalok"; Dániel pedig csillagokhoz hasonlítja azokat, akik sokakat az igazságra térítenek. Pál apostol ezt írja: „Csillag a csillagtól különbözik fényességben. Éppen így a halottak feltámadása is" (1 Kor 15, 41b—42). A birodalmak rendjéről szóló beszédében Jézus a feltámadás fiainak testi mivoltát az angyalok testi mivoltához hasonlítja (Lk 20, 27—36). Szívünk szent örömmel várja azt az időt, amikor beteljesedik a zsoltáros ihletett imádsága, mikor így kiált fel: „Dicsérjétek Öt mind, fényes csillagai!" (Zsol 148, 3b). * * * Weöres Sándor: A Logoshoz Derékban lángban láttalak s láttam, hogy meg nem égtél. Egy csepp sem érte lábadat, mikor a Vízre léptél. Te csipkebokrom s Jézusom, te készen-adott jóság, rejtélytelen szilárd orom, nem-osztható valóság! S a csoda én vagyok magam, mert rejtélyes a vétek; iszaptól csapzott a hajam és kusza tűzben égek. Testem hamuja egyre hull, lángkévém messze lebben. Álmok visszája fodrosul a nyugtalan vizekben. Vagyok a mélység és tető, sok útvesztőjű hegység. S Te a tovább-nem-fejthető, legegyszerűbb nagy egység. * * * A legnagyobb emberek Isten világosságában Ábrahám: Por és hamu vagyok (1 Móz 18„ 27) Jób: Hibáztatom magamat (Jób 42, 6) Aszáf: Oktalan állat vagyok (Zsolt 73, 22) Ézsaiás: Tisztátalan vagyok (Ezs 6, 5) Péter: Bűnös ember vagyok (Lk 5, 8) Pál: A bűnösök közt első (1 Tim 1, 15) János: Lábaihoz estem, mint egy halott (Jel 1, 17) — 12 —
