Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám
Karácsonyi győzelem Jézus azért jött, hogy a föld bűnös békétlenségében igazi békességet teremtsen. Békességet mind Isten és ember közt, mind ember és ember között. „Békesség fejdelmének" nevezi az írás, és Ő valóban az. Van hatalma arra, hogy békességet teremtsen a legnagyobb ellenségek között is. I. Ottó német császárnak uralkodása kezdetén sok nehéz küzdelme volt, különösen az ellene lázadó testvérével, Henrikkel. Már kétszer is megbocsátott neki, de az harmadszor is összeesküvést szított ellene. Húsvét ünnepén akarták a császárt megölni, tervük azonban kipattant és Ottó olyan féktelen haragra gerjedt, hogy kegyelemről többé hallani sem akart. A hálátlan testvért halálra ítélték. Közeledett a 941. év karácsonya, amit most is a legnagyobb pompával ünnepeltek meg. Ottó teljes császári fényben ült a frankfurti dómban. Megkezdődött a karácsonyi vecsernye, a császár szívétől azonban távol maradt az öröm. Az áldatlan testvérharcra gondolt és Henrik közeledő kivégzésére. Amint így elgondolkozik és gyötrődik, felhangzik az imádságra hívó Ige. Térdre borulnak s nyomban utána a karácsonyi evangéliumot olvassa a pap, a Megváltó kegyelemteljes megszületéséről. Közben megnyílik a templom kapuja és egy férfi fut be a templomba, bűnbánati ruhában, mezítláb. Átfurakodik a tömegen és a császár előtt térdre veti magát. Ottó feltekint és felismeri ismételten életére törő, lázadó testvérét, aki kegyelemért, bűnbocsánatért esedezik. A császár kemény és merev arccal felel neki: „Kétszer is megbocsátottam neked, de eljátszottad a kegyelmet. Az ítéletet végre kell hajtani!" Hangtalan csend üli meg a dómot. S ebben a szorongató csendben hirtelen szelíd és ünnepélyes szó hangzik fel az oltár felől. A pap megindultan olvassa Máté evangéliumából: „Ekkor Péter odament hozzá és azt mondta: Uram, hányszor vétkezhetik az én atyámfia ellenem és hányszor bocsássák meg neki? Még hétszer is? Jézus azt mondta neki: Nem mondom neked, hogyhétszer is, hanem hetvenhétszer is" (18, 21). Az Üdvözítőnek erre a határozott szavára — és Bethlehem mezejének imént elhangzott angyali békesség-evangéliumára — megtörik a jég Ottó szívében. Felemeli testvérét a földről és örömtől ragyogó arccal öleli keblére. Ólomsúiyú teher szakad le minden szívről és csodálatos ujjongással hangzik fel és tölti be a dómot a kórus éneke: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek!“ Mint mennyei felelet zendül utána az Ige: „Békesség a földön és az emberekhez jó akarat." Ottó akkor győzte le igazán testvérét, amikor győzött felette az ő számára is megszületett Jézus békessége. Ettől az időtől kezdve teljes békesség volt köztük. Mintha csak ketten együtt kormányozták volna az országot egész életükön át. * * * Vajon a békesség fejedelme nem akar beleszólni a te életedbe is? Nem akarja-e megváltoztatni a te, valaki felé békétlen, szeretetlen indulatodat? A békesség karácsonyi evangéliuma hozza el az üdvösséges békétlenséget, és ne is engedjen megnyugodni, amíg hálásan elégedett nem leszel Isten iránt, és szeretettel nem békélsz meg azzal az emberrel, akire a legnehezebb gondolnod. E nélkül kizárod magad a karácsonyi evangéliumból. Ne feledd el: Isten úgy bocsát meg,, amiképpen mi is megbocsátunk. Gondolj Jézusra, aki azért született meg, hogy a mi békességünk büntetését magára vegye. Őreá, aki vére árán akar megbocsátani — neked is!- 2 —
