Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám
tekintetben, mert azt hiszik, hogy még nem jön a halál. De a lehetősége megvan, és semmi sem biztosítja, hogy élni fogunk még egy évig vagy akár egy hétig is. Készen vagyunk-e a halálra? Ha bűneinket még nem törölte el Jézus vére, akkor nem lehetünk készek! Számomra nagyon sokat jelent az, hogy az Úr Jézus mennyire törődött az egyénnel. Lehetett az egy öreg ember, mint Nikodémus vagy akár a vak Bartimeus. És emlékezz rá, hogy a jó pásztorról szóló példázatban a pásztor nem azt mondja: „Ó, csak egy juh hiányzik, azzal én nem törődöm!“ — hanem egészen más volt a helyzet. — Az Úr Jézus ma is törődik minden egyes emberrel. Nem lehetsz túl kicsi vagy túl jelentéktelen az Ö szeretete számára. Nem boldogító tudat ez? Azután figyeljük meg jól az apa szívének vágyódását! — Hallottál vagy olvastál már a kapemaumi századosról, aki fia érdekében elment a galileai Kánéba? — És arról a pogány asszonyról, akiről Máté 15-ben azt olvassuk, hogy a leányáért könyörgött? — Hát arról az emberről, aki a megdicsőülés hegyéhez vitte a fiát, hogy gyógyulást kérjen számára? — Isten szereti a családi otthonokat és nagyon szívesen veszi, ha egy szülő közbenjár a gyermekéért. örül, ha látja a szülők gyermekeik iránt való szeretetét. Az otthonnak kedves helynek kell lennie, amelyet a szeretet tart melegen. Egy szülő sem akarja, hogy a gyermeke meghaljon, de Jairus mégsem tudta megmenteni a kislányát. Erre csak Krisztus képes. Ez így van ma is. Egyedül Krisztus tudja meggyógyítani, megmenteni lelkünket. Megváltóra van szükségünk. A Bibliában azt olvassuk, hogy Kornéliusnak (és másoknak) egész háznépe megtért. Miért ne történhetne ez meg ma is? A te családodban mindenki Isten gyermeke? Vajon mit érzel, ha egyedül te képezel kivételt? Az Úr Jézus sohasem vette semmibe a gyermekeket, nem nézte le őket. Amikor a fáraó megkérdezte Mózest, hogy kik mennek a pusztába, a válasz így hangzott: „A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal“ (2 Móz 10, 9). A szülők nem akarják, hogy a családból akárcsak egy is elvesszen. Jézus nem feledkezik meg az ifjú generációról. A 12 évesek sem túl fiatalok az Ő számára. Milyen bátorító tény ez! A te szívedet mindez hidegen hagyja? Nem szeretnél te is az Ő megváltottja lenni? Az Úr szeretete árad ki ebből a két szóból: Talitha kúmi, azaz: Leányka, néked mondom, kelj föl! — Milyen egyszerű felszólítás! Milyen könnyen megérthette ezt a mondatot a kislány! De ezekben a szavakban hatalmas erő volt. Az Úr Jézus Krisztus hatalmának még a halál sem tudott ellenállni. De ez nem csupán egy régi történet. Ennél sokkal több: megmutatja, hogy mit tud és mit akar tenni az Úr Jézus a bűnösért — ma is. Ö törődik minden egyes emberrel. Kezével megérintette a leánykát, szólt és a leányka feltámadt. Ez nem ember műve volt, és a mi megváltásunk sem az (Jn 2, 9). Te nem örülnél, ha ehhez a kislányhoz vagy Lázárhoz hasonlóan meghallanád az Úr Jézus szavát a szívedben? Keresd ki a Bibliában János 5, 25-öt, ahol arról van szó, hogy az Úr Jézus feltámaszt a bűn halálából, mert Ö azért halt meg, hogy megváltsa a bűnösöket. Te is bűnös vagy? Ha úgy érzed, hogy szükséged van rá, emlékezz arra, hogy Ő a Megváltó — ma is. A kislány magától nem tudott volna feltámadni, a szülei sem tudták volna őt feltámasztani. Senki sem tudta ezt megtenni, csak az Úr Jézus. A megváltásnál ugyanez a helyzet. Bárki olvassa ezeket a sorokat, tudja meg, hogy Megváltóra van szüksége. Jézust senki sem helyettesítheti, és ezért szívünk mélyéből azt kívánjuk, hogy nagyon sokan felismerjék, milyen nagy szükségünk van Öreá. Jézus meggyógyít a bűn betegségéből, megszabadít a bűn halálából, mert Ö meghalt egyszer s mindenkorra........önmagát adta váltságul mindenkiért" (1 Tim 2, 6). Érted is! — 15 —
