Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám
Az egyetler Ne uralkodjék tibenni Gondolj arra, hogy Isten Lelke bennünk lakik. És én kérem az Atyát és más Vigasztalót ad majd nektek, hogy veletek maradjon mindörökké: az igazságnak a Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja és nem ismeri Őt; de ti ismeritek, mert nálatok marad és bennetek lesz. Ján 14, 16.17 Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek tehát az Istent a ti testetekben. 1. Kor 6, 19. 20 De a Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség; az ilyenek ellen nincs törvény. Gál 5, 22. 23 Ne hanyagold el az istentiszteleteke t; ad j álannyit, amen у - nyit tudsz. Nem hagyva el a magunk gyülekezetét, amint szokásuk némelyeknek. Zsid 10, 25 Ingyen vettétek, ingyen adjátok. Mt 10, 8 Kiki amint eltökélte szívében, úgy adjon, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. 2 Kor 9, 7 Amikor a bűn szót halljuk, legtöbb esetben valamilyen konkrét eseményre, cselekedetre gondolunk, ami ütközik a tíz parancsolattal. Azok közül is gyakran megfoghatóbb, érthetőbb számunkra a második tábla hat parancsa, s nem egyszer leszorítjuk a „ne ölj, ne lopj, ne paráználkodjál“ kérdésére. A szülő iránti tisztelet egyre hangsúlytalanabbá válik a társadalom beteges gátlástalanságában (legfeljebb akkor hüledezünk, ha a tiszteletlenség ellenünk irányul). A kívánság bűne, ami pedig szinte minden bűn gyökere, lassan súlytalanná lesz sokak szemében. Az első négy parancsolat mintha soha nem lett volna tudatunkban, annyira figyelmen kívül hagyjuk őket. Talán büszkén emlegetjük a második parancsolat faragott képeinek nem tisztelését, mint ami „különbbé" tesz más felekezetekhez tartozóknál, de hogy sokszor a pénz imádata, az önimádat, a testimádat, és még lehetne folytatni, hányféle imádat lép helyébe, arról hallgatunk. A vasárnap pihenőnappá degradálódott, melyből szeretnénk valahogy kiszorítani Istent, vagy pedig nem egyszer jól megmagyarázott munkanap lett, a modern igényekre való hivatkozással. Isten Igéje gyakran beszél bűnről, valóban sokszor mint konkrét cselekedetről, amit nem kellene tennünk, vagy bizonyos dolgok nem cselekvéséről, amiket viszont tenni kellett volna és elmulasztottuk. Ebben az esetben Pál apostol mégis nem mint cselekedetről beszél, hanem mint egy szellemi, lelki sötét hatalomról, amelynek csak megnyilvánulása a gonosz cselekedet. Ebben a vizsgálódásban valami olyasmiről van szó, mint amikor a kutató orvos nem a betegség látható tüneteit, hanem az azt okozó vírust vagy szervi állapotot határozza meg. Amint sokaknak hiányos az ismeretük fiziológiai adottságuk felől, még többeknek hiányos a lelki vonatkozású ismeretük. E hiányosságból származik az ilyen kijelentés: „Nem vagyok bűnös!“ János apostol határozottan megmondja: Az ilyenek Istent hazudtolják meg, mert a bűn mint a romlás (s még nagyobb a romlásra való hajlam) bennünk lakozik. Amint vannak örökletes betegségek, melyek az utódokban generációkon keresztül betegségre való hajlamot produkálnak, akként a bűn is ilyen örökletes dolog. Örököljük a hajlamot rá s örököljük magát a lelki betegséget is. A testnek annyira részévé vált, hogy a szó szoros értelmében kigyógyíthatatlan belőle. Annyira kigyógyíthatatlan, hogy a test bele is hal. Ez örökletes úgyannyira, hogy a Krisztushoz megtért emberek gyermekei is egyszer el kell hogy jussanak megtérésre, különben nemcsak testüket, de lelkűket is magával ragadja a bűn. — 8 —
