Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám
AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT... A hit fokozata „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Higgyetek Istenben és higgyetek én bennem" (Jn 14, 1). Krisztusnak ez a tanítványaihoz intézett felszólítása gondolkodóba ejt. Higgyetek Istenben! — szólt hozzájuk. Szükséges volt ez? Hisz a tanítványai istenhivők voltak! Higgyetekénbennem! — szólította fel az övéit. De hiszen három éven át hittel követték Öt! Péter, a tizenkettő szóvivője, egyszer kijelentette: Mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia! Abból, hogy az Úr Jézus most ennek ellenére arra szólítja fel övéit, hogy higgyenek Istenben, azt a tanulságot vonhatjuk le: ez az intelem nemcsak a hitetlen világnak, hanem Krisztus követőinek is szól. Jézus a betániai Mártának ezt a drága kijelentést tette: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is él, és mindenki, aki él és hisz énbennem, soha meg nem hal!" Márta hivő asszony volt, ehhez nem férhet kétség, Jézus mégis szükségesnek tartotta ezt a kijelentését egy kérdéssel megtoldani: „Hiszed-é ezt?“ Egy alkalommal megrótta egyik tanítványát: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem látnak és hisznek.“ A gyenge és kicsiny hitnek csak ezt a néhány példáját idéztük. Ha a Szentírásban említett összes hasonló esetet felsorolnánk, ebből egy terjedelmes fejezet adódna és a címe ez lehetne: A hívők hitetlensége. Ez ellentétesnek tűnik és furcsán hangzik. Megértéséhez elemezzük kissé a hit fogalmát. A hit ugyanis egy gyűjtőfogalom, vagyis e szó sok mindent kifejez. Más szóval: a hitnek sok a változata, illetve fokozata. Fordítsuk figyelmünket egynéhányra közülük. A hit legalsóbb fokozata, hinni azt, hogy Isten létezik. Sok ember megelégszik ezzel a hitével és büszkélkedik vele, jóllehet ez csak annyit jelent, mintha valaki verőfényes időben azt mondaná, hogy süt a nap. Jakab apostolnak gyakran idézett véleménye az effajta hitről így hangzik: „Te hiszed, hogy egy az Isten? Az ördögök is hiszik és rettegnek!" Akinek a hite tehát abban merül ki, hogy hisz egy létező Istenben, de egyébként nem törődik vele, az a hitével akarva, nem a karva egy lépcsőfokon találja magát a démonok hadával. És ez, nemde, kétes hírű társaság? Nagyon megfontolandó tény. A hitnek valamivel magasabb fokozata az időleges, azaz időnkénti hit. Ezt azok gyakorolják, akik nemcsak hisznek Isten létezésében, hanem ha baj éri őket, hozzá kiáltanak segítségért. Ilyenkor erősen hisznek, de csak ilyenkor, máskor nem. A bajok fokozódása és csökkenése arányában fokozódik és csökken a hitük. Az időleges hitű ember úgy tesz Istennel, mint a beteg az orvosával. Amíg beteg, felkeresi és hallgat rá, de miután meggyógyult, feléje sem néz. Ez a magatartás az orvossal szemben érthető, de Istennel szemben méltatlan eljárás és sértő hálátlanság. A hitnek egy további fokozata a feltételes hit. Az effajta hit hibájába beleeshet az egyébként őszinte és istenfélő ember is, szinte észrevétlenül. Amikor Jákob pátriarcha fiatal korában Mezopotámiába menekült: mögötte testvére haragja, előtte a bizonytalan jövő. S fogadalmat tett az Úrnak ily módon: Ha Isten velem lesz és megőriz az úton, ha kenyérrel lát el és felruház, és ha megsegít, hogy visszatérhessek atyám házához, akkor az Úr lesz az én Istenem! Jákobnak ez a fogadalma tetszetősen hangzik, de ha nagyítóüveg alá helyezzük, szépséghibát fedezünk fel benne. Az Úrnak fogadott hűsége és Istenbe vetett hite feltételes volt. Ha Isten megsegíti, ha megőrzi és mindennel ellátja, és ha újból hazasegíti, akkor 10
