Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám
Egy-egy város közösségében éltek, vállalták az azzal járó kötelezettségeket, de a világért fel nem adták volna mennyei állampolgárságukat. Egy rokon főnévvel pedig paroikiá-nak nevezte az akkori világ az idegeneknek, a keresztyéneknek azokat a csoportjait, akik benne éltek ugyan valamilyen állam- vagy városközösségben, de nem fogadták el minden fenntartás nélkül annak módszereit, stílusát és mértékét. Isten mértékéhez igazodtak s elsősorban az Ő törvényeinek vetették alá magukat. Persze hogy mindez nem szerzett nekik népszerűséget ebben a világban. De ugyanekkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a keresztyén ember számára idegen, jövevény és zarándok volta soha nem jelentette azt, hogy elszakadt a mindennapi élettől s elszigetelte magát teljesen. A nagy keresztyén tanító, Tértül lián, így ír erről: „Nem vagyunk mi olyanok, mint az indiai brahminok, akik kivonulnak a mindennapi életből. Mi is sok tekintetben úgy élünk, mint ti, pogányok. Ugyanazt az ételt Krisztusban lenni — megváltás. Krisztus bennünk — megszentelődés. * A hit nem a kételkedés ellen nyújt garanciát, hanem a vereség ellen. * Az engedelmesség tesz Isten szerelmes fiává, akiben az Atya gyönyörködik. (Mt3, 13—17) * Ha Isten akarata és útja elég nekünk, nyugalmunk és békességünk van. •k Egy a szükséges dolog: hogy helyes viszonyban légy Jézussal. (Lk 10,39) Az igazi szeretet sohasem fél attól, hogy túl sokat talál adni. * A haragot a gyenge idegekre visszavezetni csak annyira értelmes dolog, mint esszük, ugyanúgy ruházkodunk s nekünk is mindenütt megvannak a magunk elfoglaltságai, üzleti kapcsolatai. ..“ Egy korabeli levél pedig így írja le az első keresztyéneket: „Görög és barbár városokban élnek, kit hová vezetett az útja, követve annak az országnak a szokásait, életmódját. De ugyanakkor van valami különös és idegenszerű bennük. Hazájukban élnek, de mint idegenek. Mindenben osztoznak mint polgárok s mindent elszenvednek mint idegenek. Minden idegen föld hazájuk s minden földi haza idegen nekik . . . Testben élnek, de nem test szerint járnak. Napjaikat valahol itt a földön töltik, de a mennyekben van polgárjoguk ..." Valahol Indiában áll egy óriási mohamedán mecset. A nagy kapubejáraton belül egy arab betűs felirat ezt mondja: „Jézus, akinek neve legyen áldott, azt mondta valamikor: e világ csupán egy híd, amin át kell haladnotok. De ne építsetek hajlékot rá!“ S ez a keresztyén zarándokélet lényege. — doulos — egy bennünket felizgató táviratért a távírdát felelőssé tenni. * Félelmeidnek teljes terhét az Úrra vetheted, hiszen Ő a teljes felelősséget vállalta érted. * Jézus lelkedben uralkodó minden zűrzavart eloszlat, minden gátlástól megszabadít, sőt még ősrégi szokásaidat is megváltoztatja, függetlenül attól, hogy azok mennyire gyökeresedtek meg tudatalattid mélyén. * Aki aggodalmaskodik, az Isten felelősségét a saját vállára veszi. •k Döntésed az örökkévalóságot érinti. Ha Jézust mint Megváltót elutasítod, akkor majd mint bíróval találkozol vele. * Ha hozzáférhető vagy Isten számára, akkor Isten is hozzáférhető a te számodra. 11 GONDOLATOK
