Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám
Csillagok Mt 2, 1—12. Fii 2, 14—16 A csillag elengedhetetlenül hozzátartozik a karácsonyi ünnepléshez. Karácsonyfadísz, csillagszóró, képeslapok csillag rajzai, még a tornyok tetején levő csillagok is mind arra utalnak, hogy egykor egy rendkívüli csillag ragyogott fel és vezette a tudományukról híres babiloni bölcseket Jézushoz. Fenti igéink is a csillagokról szólnak. De nem a 2000 év előtti csillagról, nem is emberkéz-alkotta fénylő, szikrázó csillagokról, hanem arról, hogy mint Jézus követői és megváltottjai, mi magunk legyünk e világban fénylő csillagok. „Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Isten szeplőtelen gyermekei e gonosz és Istentől elfordult nemzedék közepette, akik között fényietek, mint a csillagok a világmindenségben“ (Fii 2, 15). Ne csak csillagot szemléljünk, ne csak csillagot készítsünk — mi magunk legyünk csillagok. Az adventi vasárnapoknak ez az üzenete. 1. A csillagnak nincs saját fénye, csak a nap visszavert fényét tükrözi. Saját fénye csak a napnak van. — Krisztus a világ világossága. A keresztyéneken Krisztus világosságának visszfénye van, s így a nap fényétől megvilágított csillagokhoz hasonlítanak. Krisztus a nagy, nem ők. Krisztus élete rajtuk láthatóvá válik, s ezért világítanak. Krisztus fényforrás-e számunkra? Te kinek, milyennek látod? „Kinek mondanak engem az emberek?" Mozgásban vagyunk, nem lezárt megállapításokban, hanem új felismerésekben! Ma például Amerikában züllött csavargók, kicsapongás és kábítószer megszállottái, fiatal bűnözők jutnak csodálatos módon új felismerésre és hatalmas, milliós létszámú „Jézusmozgalom“ van köztük kialakulóban. Szakítanak a kicsapongással, kábítószerrel s hirdetik: „El kell fogadni a Megváltó szeretetét ... Az új társadalom a szívünkben kezdődik, amióta Jézus beleköltözött." 2. A sötét éjszakában ragyognak a csillagok s nem mondják: nem tudunk ragyogni, olyan nagy körülöttünk a sötétség. Romlott és elvetemült nemzedék él körülöttünk; Isten gyermekei ennek sötétségéből éles ellentétképpen ragyogjanak ki. Sokan így panaszkodnak: olyan Istentől eltávolodott világ van körülöttünk, hogy nem lehet itt „világítani“. — Dehát a világosság éppen a sötétségben fénylik! A csillagok nem futnak le a sötét égboltról, hanem rajta, benne világítanak! Abban a körben és helyzetben kell keresztyénnek lennünk, amelybe Isten állított! 3. Isten programja övéi számára: fényleni. „Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Isten szeplőtlen gyermekei a gonosz és Istentől elfordult nemzedék közepette, akik között fényietek, mint csillagok a világmindenségben.“ Romlott, elvetemült nemzedék mindig bőségesen él körülöttünk, de mint a csillagok fénye a sötét égbolton, úgy ragyogjon minden megváltott élet a bűnös világban. Ahol káromkodnak — te magasztald az Urat! Ahol tagadnak, kételkednek — merj vallást tenni hitedről! Ahol gyűlölködnek — te szeress! Ahol csüggednek, reménytelenül gyászolnak — benned ragyogjon az élő reménység. Ahol léha, hanyag munka van — ott te végezz becsületes, lelkiismeretes munkát, mint az Úrnak. Ahol csalárdság, mohó kapzsiság van— ott te érd be kevéssel és tanuld meg az elégedettség leckéjét. A karácsony igazi értelme nemcsak pihenés, ajándékozás, levelezés, családi ünnep, hangulat — hanem másfajta emberek megjelenése. Megváltozott életek, s másféleségükkel bizonyítják, hogy az első karácsonyon a júdeai Betlehemben Ő, a nagy életátalakító, jellemformáló, újjáteremtő érkezett a világba. Ő lehetővé tesz az emberek életében olyan változást, ami nélküle lehetetlen volna. Őskeresztyén korban a világ felismerése nem az volt: új tan, új szertartás, új közösség jelent meg — ilyen volt rengeteg szerte a világon —, hanem ez: újfajta emberek jelentek meg! Adventi üzenet: ne csak emlékezz a csillagra, hanem légy csillag! S. J. 3
