Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
A Szentléleknek ezt a bennünk lakozását azonban ne vegyük képletes, vagy átvitt értelemben (spiritualizmus). Ezt a szóhasználatnak és a Szentírás tanításának megfelelően valóságosan és betű szerint kell értenünk. Most már igazán benső kapcsolatban élhet Istennel, mert nem eszmei, hanem valóságos élő kapcsolatban van vele, s ezt szüntelen megélheti (Róm 8, 26). De milyen felelőséggel jár ez a hívőre nézve? Élő lelkiismerettel szüntelenül tudja és átéli, hogy minden egyes gondolatát, szavát és tettét látja és átéli Az, Aki benne lakozik (Róm 8, 14. 26—27). Mivel pedig Isten valóságosan benne lakik mindenkiben, aki az övé, következésképpen egyúttal azok közösségében, tehát az Ő gyülekezetében is lakik. Ahol élnek, laknak, ahol összegyűlnek, hogy Öt a közösségben is megéljék, ott az Ő lakása, az Ö háza. Nem fából, kőből épült háza van tehát már, hanem élő. Az ÚSz-ben nem kötelezi el magát látható helyhez, „emberek által épített házhoz" (ApCs 7, 48). Az ÓSz-ben Isten népe ezt a zsoltárt énekelte: „örvendezek, mikor mondják nekem: Menjünk el az Úr házába!" (Zsolt 122, 1)! És a látható istenházára, a jeruzsálemi templomra gondoltak. Az ÚSz népe is énekli ezt a zsoltárt, de nem a látható házra gondol, hanem a benne összejövő gyülekezetre. Az ÓSz-ben Isten ebben a látható házban lakott akkor is, amikor a gyülekezet istentisztelet után azt elhagyta és szétszéledt, mert a dicsőség felhője, amely az Úr jelenlétét mutatta, állandóan fölötte maradt (2 Móz 40, 34—38). Az ÚSz-ben ha a gyülekezet elhagyja a gyülekezeti házat, vagy templomot, Isten már nem lakik abban, legfeljebb úgy, mint bármely más épületben. Vele megy az istentisztelet után hazatérő gyülekezeti tagokkal, és szívükben lakozik. — Ezért a gyülekezetről nem annak szép gyülekezeti háza, vagy pompás temploma alapján alkothatunk képet, sem az istentisztelet szépsége alapján. A gyülekezetről mindig az egyes gyülekezeti tagok hétköznapi élete és cselekedetei alapján lehet képet alkotni (Mt 5, 16), és „. . . hogy tudjad, hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten gyülekezete“ (1 Tim 3, 15). „Isten házá“-nak gyülekezeti házra, vagy templomra, vagy valami más helyiségre való alkalmazása nem ÚSz-i gyakorlat. De nagyban hozzájárult az egyházról alkotott mai fogalomhoz. (folytatjuk) „Ez a győzelem a mi hitünk" című könyvből. Gondolatok Az Istennel való közösség feltétele: Világosságban járni! Isten Igéje minden bűnt elítél és minden bűnt komolyan vesz. Ezért minden bűnre van bocsánat, ha őszinte bűnbánattal kéred. Szíved is lépést tart az ajkaiddal, amikor imádkozol? Az átadott élet titka: gyakran beszélgetni Istennel. Nincs hatalmasabb fegyver a bűn ellen, mint az imádság. Ne az ördögöt okold, ha megkísért téged, amikor olyan szívesen engedsz a kísértésnek! Akarod tudni, mennyit ér egy lélek? Mérd fel Jézus tiszta, ártatlan vérének értékét — ha tudod —, és akkor megsejted. Jézus színe előtt csak egy panaszra nyílik majd ajkad: bárcsak többet, sokkal többet tettem volna őérette! A legtöbb ember nem a legjobbat akarja adni az Úrnak, hanem azt, amit már nem tud használni. Nagyon sok kis szoba változott már templommá. Az összekulcsolt kezek, a szívből fakadó ima nyomán feltárult ott a szentély. A lelki életben nem ügyvédre, hanem megértő testvérre van szükség. Krisztus nagyon egyszerűen határozta meg az aggodalmaskodást. Az Ő szemében ez nem más, mint az Istenbe vetett bizalom hiánya. A fenséges üdvterv, amire minket Isten elhívott és amire minket el akar vezetni, a vele való közösség: őt keresni, őt megtalálni, neki szolgálni és őbenne üdvösséget nyerni. 15
